Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.3 Az öntözés gépei

főszivattyút pedig az áramfelvételt érzékelő elektromos műszer (ampermérő); ezt a megoldást az NDK-ban alkalmazzák.

Jó kialakítás esetén — a tapasztalatok szerint — mindhárom megoldás jól működik. Az üzembiztos és zavartalan működéshez azonban mindháromnál a következő szempontokat is figyelembe kell venni (már a szivattyútelep tervezésénél is):

a) A légüst űrtartalma minimálisan a nyomásfenntartó szivattyú 10 perces teljesítményével legyen azonos, hogy a szivattyú óránként legfeljebb 6—8-szor induljon be, mert különben hamar tönkremegy és így a telep működése nem lenne eléggé üzembiztos.

b) A légüst és a szivattyútelep főnyomócsöve közé automatikusan működő szelepet (mágnesszelepet vagy golyós szelepet) szükséges beépíteni, hogy a légüstből a levegő váratlan leállás esetén ne szökhessen meg, mert újratöltése órákat vesz igénybe.

c) A szivattyúk nyomóoldalán visszacsapó szelepként egyszerű torló- csappantyúikat nem célszerű alkalmazni, mert a hirtelen leálláskor keletkező nyomáslengés következtében nagy erejű (az üzemi nyomás 1,4—1,6- szorosát kitevő) kosütés léphet fel, ami a gépi berendezésben, a műszerben és a csőhálózatban súlyos károkat okozhat. Az egyszerű torlócsappantyúk helyett ezért olajhidraulikával fékezett pillangós szelepeket vagy gyűrűs zárakat célszerű alkalmazni.

d) A nyomóoldalon a tolózárakkal a felszín alatti csőhálózatot csak szakaszolni szabad, nyomást szabályozni nem, mert ettől a tolózár hamar tönkremehet. Ezért a nyomásközpontnál a felszín alatti csővezetékben és a megkerülő csővezetékben tolózárak helyett is pillangós vagy gyűrűs zárakat célszerű alkalmazni elektromos és kézi működtetési lehetőséggel. A szivattyúk kapcsolóihoz késleltetőreléket szükséges szerelni, hogy váratlan — pillanatnyi — áramkimaradás után ne egyszerre (hanem kb. 1—2 másodperces késleltetéssel) egymás után lépjenek vissza üzembe a szivattyúk.

e) A szivattyúk ki-belépésénél fellépő nyomáskülönbségeket a meghibásodások csökkentése, így az üzembiztonság növelése — továbbá a csőhálózat gazdaságosabb kialakítása érdekében — célszerű 1 att alá csökkenteni. Ezt — például — felező szivattyú alkalmazásával lehet elérni (ilyenkor valamennyi főszivattyú be-, illetve kilépése előtt először a felezőszivattyú lép be, illetve ki). Ennél még jobb megoldás az, ha az egyik főszivattyú változtatható fordulatszámú és mindig ez vezeti be a soron következő főszivattyút az üzembe (illetőleg ki).

A nyomásközpontok megfelelő működéséhez főszivattyúk, nyomásfenntartó berendezések, víztelenítő szivattyúk és egyéb gépészeti eszközök beépítése szükséges.

2.32.1 A nagyobb esőztetőtelepek nyomásközpontjainak főszivattyúi

A vízszükséglet nagy nyomású stabil szivattyúkkal elégíthető ki. H = 60—130 m-re, Q = 50—300 1/s vízhozamot szállítanak. A centrifugál- szivattyúk alkalmasak ehhez, mert adott n-nél változó Q-t képesek nagy H-ra emelni. A kiválasztásnál tekintetbe kell venni lépcsőzött teljesítményüket és üzemi nyomásukat. Q—H görbéjük ne emelkedő, hanem közel vízszintes irányú legyen, fgy a csőhálózat nyomásértéke akkor sem lesz kedvezőtlen, ha változik a vízfogyasztás. További követelmények: nagy vízmennyiség-tartományban legyen jó a hatásfok; a vezérléssel biz198