Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.3 Az öntözés gépei
— a szivattyúk kapcsolóihoz késleltetőreléket, hogy a pillanatnyi áramkiesések esetén az éppen üzemelő szivattyúk ne egyszerre lépjenek vissza az üzembe, hanem egyenként, 1—2 másodperces időközökkel eltolódva; így ugyanis elkerülhetjük a nagyobb vízlengéseket és a villamos hálózat lökésszerű megterhelését is (amelyek a csővezetékben és az elektromos hálózatban, valamint ezek szerelvényeiben és műszereiben meghibásodást okozhatnak), — a szivattyúk nyomócsonkjára — torlócsappantyúk helyett — olaj- fékes csapózárat (pillangós zárat) vagy gyűrűs zárat, hogy a szivattyú leállásakor a visszaáramló víz útja fokozatosan kerüljön lezárásra (2—3 másodperc alatt) és így a csővezetékben csak erősen csillapított lengéshullámök — ezáltal kismérvű kosütések — keletkezhessenek. 2.32 A nagyobb esó'ztetőtelepek és fürtök nyomásközpontjai Az esőztetőtelepek üzemeltetéséhez szükséges 8—10 atmoszféra — dombvidéken esetenként ennél is nagyobb — túlnyomást (att-t) a nyomásközpontok állítják elő. Ezek vagy kézi üzemű szivattyúállások, vagy automatikus szivattyútelepek. Az automatikus szivattyútelepekkel rendelkező esőztetőtelepen isi szükséges legalább 2—3 főből álló kezelőszemélyzetet tartani, mert meghibásodás (pl(. géphiba, csőtörés, csőrobbanás) esetén azonnali beavatkozásra lehet szükség. Az automatikus üzemű nyomásközpontok létesítése ugyanakkor nagyon költséges, ezért csak egészen nagy (1200—1500 ha feletti) telepeknél és fürtöknél javasolhatók. Még ezeknél is kerülni kell azonban a költséges magasépítményeket. Általában csak a kapcsolók és a villamos automata berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség, valamint a gépészek ideiglenes tartózkodásául szolgáló szoba legyen zárt terű (17. fénykép). Gépészlakást a nyomásközpontokban nem indokolt építeni (legfeljebb a közeli településen). A legkorszerűbb nyomásközpontoknál szabadtéri szivattyúk vagy csigaházas búvár- szivattyúk kerülnek alkalmazásra, így ezeknél a szivattyúház is elmarad. A nagyobb esőztetőfürtök vízellátását automatikus vezérlésű szivattyú- telepekkel láthatjuk el a legcélszerűbben. Ezeknél főszivattyúkat, nyomásfenntartó (alap) szivattyúkat, víztelenítő (és esetleg légtelenítő) szivaty- tyúkat, továbbá biztonsági szerelvényeket és egyéb kiegészítő berendezéseket alkalmaznak. Légtelenítőszivattyúkat — vízszintes tengelyű szivaty- tyúknál is — csak abban az esetben indokolt alkalmazni, ha a szivattyú tengelye másképpen a talajvízszint alá kerülne (ez ugyanis mindenképpen elkerülendő). Egyéb esetekben légtelenítőszivattyúk alkalmazására nincs szükség. Az automatikus vezérlés elvi megoldása többféle lehet: — a nyomásfenntartó szivattyút és az első főszivattyút a nyomólégüstön elhelyezett kontaktmanométer kapcsolja be és ki, a többi főszivattyút pedig a vízhozamváltozást érzékelő műszer (differen- ciálmanométer vagy -távadó); az összes hazai nyomásközpontú szivattyútelepnél — a balatonkenesei kivételével — ez az elv került alkalmazásra, — valamennyi szivattyút a nyomóilégüstről vezérelt kontaktmanomé- terek kapcsolják be és ki; a balatonkenesei nyomásközpontban a SIGMA gyár ilyen rendszerűt szerelt fel, — a nyomásfenntartó szivattyút és az első főszivattyút a nyomólégüstön elhelyezett kontaktmanométer kapcsolja be és ki, a többi 196
