Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.8. Az üzemfejlesztési tervek tartalma
lölése, fejlődésük tér- és időbeli ütemezése. Nyilvánvaló, hogy például egy nagy szarvasmarhatelep igényli a tömegtakarmányt, amit öntözve célszerű előállítani, párosítva azt a hígtrágya kiöntözésével. De könnyen kapcsolódhat ehhez tehenészet esetében például tejfeldolgozó üzem is. Így növénytermelés—állattenyésztés—feldolgozóüzem a termelés teljes harmóniáját, vertikumát hozza létre. A termelési ágazatok ilyen jellegű kidolgozása tulajdonképpen az üzemszervezés legmagasabb foka, melynél a fejlesztés lépcsőinek és időbeli megvalósításuknak igen nagy szerep jut. A növénytermelési tervrészt minden bizonnyal a további szakosodás és koncentráció jelzi majd. A vetésszerkezet kialakításánál a termelési célok és a természeti adottságok együttes mérlegelése biztosítja a fejlesztés reális útját. A beruházások lépcsőzetes, fokozatos megvalósítása a vetésszerkezet hasonló jellegű változtatásait teszi vagy legalábbis teheti szükségessé. A vetésszerkezeten belül a növényi sorrend — vetésforgó — is figyelembe veendő, mert hiszen van néhány monokultúrás jellegű termelésre alkalmas növényünk (pl. rizs, kukorica), míg mások esetében a vetésváltás nem nélkülözhető (pl. burgonya, cukorrépa). Ugyanakkor a növénytermelésnél figyelembe kell venni a termeléstechnológia, a gépesítés speciális igényeit, adottságait is. Gondolunk itt például egy-egy zárt termelési rendszer gépsorára, mellyel csak meghatározott területnagyság művelése valósítható meg akár egyetlen kultúra (pl. kukorica), akár pedig több növény meghatározott összhangjában (pl. búza—kukorica). Az állattenyésztés fejlesztése népgazdasági szükségszerűség. A háztáji gazdaságok részesedése az állati termék előállításában még mindig aránytalanul magas és a tanyavilág felszámolásával, a mezőgazdasági lakosság jövedelmének növekedésével ez fokozatosan már ma is csökkent és a jövőben feltehetően még gyorsabban fog tovább csökkenni. Pótlását csak nagy állattenyésztő telepek végezhetik. Ennek helyét az üzemi termelésben, a gazdálkodás egészére gyakorolt hatását, a belépése és benépesítése idejét gondosan kell megtervezni. örvendetes hír, hogy egyre több termelőüzemünk vagy azok társulása foglalkozik termékei feldolgozásával. A legelső feldolgozó üzemek között a pincegazdaságok voltak, de ma már a gyümölcstárolás, konzervipar, vágóhidak és egyéb mezőgazdasági terméket feldolgozó üzemeket (kukoricafeldolgozás, tésztagyár stb.) is találunk. E feldolgozási tevékenység mindenféleképpen előnyös: — jövedelme a termelésre is visszahat, — a nyersanyag szállítási költsége minimális, — szervesen egészíti ki a termelést, — rugalmasabban tudja követni a piac változó igényét. Az üzemfejlesztési tervnek tehát ezzel a lehetőséggel is számolnia kell, mert a gyakorlatban ez éppen gazdaságossága miatt megelőzhet más közvetlen termelési célú beruházást. Ha fő termelési célok és profilok alapján a termelési ágazatok fejlesztésének dinamikus terve elkészült, ki kell azt egészíteni az ezeket iá- szolgáló segédüzemágak hasonló szintű és ütemezésű fejlesztésével. Ez nem elhanyagolható feladat, mert például a legkorszerűbb termelési gépsor sem maradhat ütőképes igényének megfelelő javító- és karbantartó bázis nélkül. A termelési ágazatok fejlesztésének utolsó része a munkaerőfelhasználási tervrész. A termelésfejlesztés és műszaki fejlődés minden egyes 10* 147
