Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
A gyakorlatban ezért — ahol a domborzati és a talajadottságok lehetővé teszik — ma már zömében áttértek az ún. „mély barázdás” öntözésre, melynek lényege, hogy mélyebb és szélesebb barázdákat húzunk, természetesen megnövelt barázdatávolságok alkalmazásával. A barázdák távolsága erősen kötött — majdnem vízzáró — altalaj esetén elérheti a 20 m-t is. Így a barázdák között a géptechnika minden változtatás nélkül alkalmazható. Ez esetben tehát a vetésnél figyelembe kell venni a barázdák irányát, valamint a mély barázdák egymástól való távolságát a termelés gépeinek egész számú többszörösében kell meghatározni. A mély barázdás öntözés az Alföld egyes kötött talajú területein eredményesen alkalmazott öntözési módszer. Azokon a kötött talajú területeken, ahol a domborzati vagy a talaj adottságok a mély barázdás öntözést nem teszik lehetővé, jól lenne alkalmazható az egyes külföldi országokban széles körben alkalmazott hosszú barázdás módszer, ehhez azonban hazai tapasztalatokkal még nem rendelkezünk. Az esőztető öntözés végrehajtása is igényel bizonyos termelési kötöttségeket. A hagyományos merev, gyorskapcsolós csövekkel (acél-alu- mínium-műanyag) végrehajtott öntözés esetén azokat a már magasra nőtt kukoricában is kell továbbtelepíteni. Ez esetben az a módszer vált be a legjobban, ha a kukoricasorok iránya merőleges az egyes szárny- vezetéki állásokra, mert akkor az egyes csöveket az új állásba történő továbbtelepítéshez a kukorica sorában lehet továbbvinni. Ugyanakkor a szárnyvezeték helyét célszerű egy keskeny sorban kivágni. A szórófejek minden esetben magasított lábra telepítendők, mert a magas növésű kukorica ezt igényli. A gépi mozgatású szárnyvezetékek bőséges választéka közül csak azok alkalmasak kukorica öntözésére is, amelyeken a szórófejek megfelelő magasságban helyezhetők el és amelyeknek mozgatása a kukoricában egyáltalán lehetséges. Éppen ezért pl. a gördülő, alacsony ÖBA kukorica öntözésére nem alkalmas. Egyes berendezések kukoricában történő használatának előfeltétele, hogy a számyvezetékek helyén egy traktornyom szélességű utat vágjunk ki. Ez az eset például a vontatható ALVSZ típusú szárnyvezetéknél. Ez természetesen eleve területkieséssel, illetve viszonylagos terméscsökkenéssel jár együtt. A nagy választékú gépi mozgatású szárnyvezetékek mindegyikénél tehát egyedileg vizsgálandó az öntözéstechnika és termeléstechnika összehangolási lehetősége, szükségessége. A cukorrépa öntözése Nagyon fontos, nagy jelentőségű a cukorrépa öntözéses termelése. 1974-ben például mintegy 25 000 ha cukorrépa öntözésére került sor, mely az országos cukorrépa-vetésterületnek kb. 1/4-e. Jogos népgazdasági célkitűzés a cukorfogyasztás hazai termelésből való fedezése. Ennek biztosítása elsősorban nem a vetésterület növelésével, hanem az átlagtermések fokozásával érhető el. Egyre több gazdaság követi a cukorrépa koncentrált, iparszerű, magas fokon gépesített termelési rendszerét, melyhez az öntözési igény joggal kapcsolódik. Ezt bizonyítja, hogy a cukorrépa a szántóföldi növények között az egyetlen (a speciális rizs kivételével), melyet vetésterületének nagy hányadán (mintegy 1/4-én) öntözve termelünk. A cukorrépa igényli és meg is hálálja az öntözést. Éppen ezért öntözése gazdaságos is. Igényli az öntözéses termelést a cukoripar is, mely érthetően függetleníteni kívánja amúgy is kampány jellegű munkáját az évjárati termés115
