Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek
el, hogy összeessen a henger tengelyével. Ebben az esetben a nyomáseloszlás a 15. ábrán látható alakú, a nyomásvektorok iránya pedig minden pontban merőleges a felületre. Ebből következik, hogy hengerfelület esetén a 14. ábra Felvizszint-szabályozóra működés közben ható erők nyomásvektorok a henger tengelyén mennek át. Ebben az esetben pedig eredőjüknek is át kell menni a tengelyen. Tehát ha a forrástengely összeesik a henger tengelyével, akkor az eredőnek rá nyomatéka nincsen. A Gj és G2 erők befolyásoló hatását úgy lehet kiküszöbölni, hogy a berendezést szára-, zon kiegyensúlyozzuk, s igy a szóban forgó két erőből származó nyomaték egymással minden helyzetben egy egyensúlyi nyomatékrendszert képez a forgáspontra (0) nézve. A berendezés működését most már csak két erő fogja szabályozni. Az egyik a zárőla- pon levő úszóra ható F felhajtóerő, amely a berendezést nyitni, a másik pedig a G3 erő, amely zárni akarja. A hazánkban megvalősitott első nagyobb, automatikus vizszintszabá- lyozót Orlőczi István és Török László a Vizügyi Közlemények 1966. évi 3. füzetében ismertették. A vizadagolók olyan vizkivételi és egyben vízmérő műtárgyak, amelyek a felvizszin viszonylag tág határok közötti váltakozása esetén szolgáltatják ki ugyanazt a fajlagos vízhozamot (a vizkivételi mü egységnyi szélességére eső vízhozamot). Eszerint, ha a műtárgynak több nyílása van, a nyílások zsilipjeinek nyitásával-csukásával lehet a kiszolgáltatott vízhozamot szabályozni (egy-egy nyíláson nagyjából ugyanazon fajlagos vízhozamot eresztenek át). A vízmennyiség pedig, ha a felvizszint a megengedett határok között változik, az alvizszin pedig egy határérték alatt marad, csupán a vizkivételi nyílás nyitvatartási idejének ismeretében meghatározható. Előnye tehát az, hogy 15. ábra F elvizszint -szabályozó, zárótáblájára ható nyomás eloszlása és az eredő erő- 63 -
