Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek
A bukók az öntözőcsatomákon vízlépcsők kialakítására alkalmasak. Az 1,0 m3/sec-nál kisebb vizhozamu öntözőcsatomákon a legcélszerűbben az aknás bukókat alkalmazhatjuk, mert ezeknél az átfolyó vízhozam és a felső vizszint könnyen szabályozható. A hazai szabványok szerinti előre- - gyártott aknás bukók felülnézetben négyzet keresztmetszetüek, un. toldő- elemek is tartoznak hozzájuk, melyekkel különböző nagyságú vízlépcsőket állíthatunk elő az öntözőcsatomában. A négyzetkeresztmetszetU akna hornyokkal kerül kialakításra, ezekben lehet a zárótáblát elhelyezni. Az akna elejéhez és végéhez betoncsöveket lehet csatlakoztatni, ily módon egyrészt a viz bevezetése és kivezetése laminárisán történik, másrészt az aknás bukó útkereszteződésekben is alkalmazható. Szabályozást nem kivánó vízlépcsőknél trapéz vagy négy- szögkeresztmetszetü nyílt bukókat is alkalmazhatunk. Ezeknek egyik legfontosabb előnye, hogy egyszerűen építhetők és pontos vizhozammérést tesznek lehetővé. Az oldalbukókat - túlfolyó vagy vészkiömlő műtárgyakként - azokon a pontokon célszerű kialakítani, ahol az öntözőcsatomákat a levezető-csatornák keresztezik, vagy megközelítik. Ezek a műtárgyak a biztonsági szelepek töltik be az öntözőcsatornahálózatban. Legcélszerűbben úgy alakit hatók ki, ha az öntözőcsatorna töltésének koronaszintjét néhány méter hosszúságban az üzemvizszint magasságában helyezik el. Ha a vizszint üzemközben az üzemi vizszint fölé emelkedik, akkor a felesleges viz átbukik az alacsonyabb koronaszintü töltésszakaszon és a levezetőcsatornába távozik. A töltéstestet természetesen ezen a szakaszon burkolni kell és gondoskodni kell arról is, hogy az átbukő viz talajelmosás és károkozás nélkül jusson be a levezetőcsatornába. Hasonlóképpen alakíthatjuk ki az öntözőcsatomák végén a túlfolyókat is bukók formájában. A kiüritők azt a célt szolgálják, hogy rajtuk keresztül az üzemen kívül helyezett öntözőcsatoma vizét leereszthessék. Ez aknás bukók, csőzsilipek, vagy táblás zsilipek alkalmazásával érhető el. A surrantókat a 2-3 m-nél nagyobb szintkülönbségü vízlépcsőknél alkalmazzák. A surrantó felső végénél célszerű nyílt bukót is alkalmazni, mert ennek révén a vizhozammérés ezen a ponton jól megvalósítható. A csőátereszek csak abban különböznek a csőzsilipektől, hogy nem alkalmazunk rajtuk zárőszerkezetet, igy a zsilipfő is elhagyható. Az elő- és utófeneket azonban éppen úgy ki kell alakítani. A bujtatókat olyan útkereszteződéseknél alkalmazzuk, ahol az ut pályaszintje alacsonyabb a töltés koronaszintjénél. Ilyenkor át kell bujtatnunk az öntözőcsatorna vizét az ut alatt. A bujtató szerkezete hasonlít a csőátereszéhez, illetőleg csőzsilipéhez, de a csöveket a függőleges síkban törésvonalban vezetjük, hogy ezáltal az útpálya alatt a cső elférjen. A bujtatókat - különösen előregyártott elemek alkalmazása esetén - különös gonddal kell készíteni, mert vizeresztés esetén az ut felázik. Ezért a mü- 54 -
