Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

lepek méretezéséhez alkalmasak, amelyeken csak egyféle növényt kívánnak termelni. Ez az eset azonban csak a monokultúrás termelésnél fordul elő. Ezért az öntözési normákat nemcsak az egyes növényféleségekre szoktuk meghatározni, hanem - átlagszámításokkal - növénycsoportokra is.

Az idénynormák meghatározása elsősorban a víztározók méretezéséhez, az energiaszükséglet megállapításához és a gazdaságossági számításokhoz szükséges. A csatorna-, és csőhálózat méretezése a csucsnormák alapján történik. A csucsnormák meghatározásánál- öntözőtáblák és kisebb öntözőtelepek esetében 6-7 napos öntözési időtartamot kell számításba venni,- a nagyobb öntözőrendszerek esetében pedig 21-28 napot (öntözési forduló).

Az öntözési normákat ki ima-körzetenként regionálisan célszerű meghatározni. Nálunk azonban a regionális viznormák megállapítása még csak folyamatban van, igy csak országos viznormákkal rendelkezünk.

Az öntözési kiima-körzetek kialakításánál jő segítséget nyújt az ari- ditási (öntözésigényességi) térkép, melyet az 5. ábra tüntet fel.

Az öntözési normák pontosabb megállapítására a kutató intézetek és egyetemi tanszékek kiterjedt vizsgálatokat folytatnak.

A felszíni vizekből való vizbeszerzésnél fejlesztési és üzemeltetési szempontból egyaránt fontos feladat a vízmérleg elkészítése. A fejlesztés során azért jelent ez különösebb problémát, mivel a víztározók és a duzzasztók helyének és nagyságának megállapítása a tervezett vízmérleg alapján történik. A vízmérleg elkészítésekor az öntözések, a halastavak, az ipari- és ivóvíz szükségletek és az egyéb vízszükségletek vízigényét is meg kell állapítani. Ezután következik az igények kielégíthetőségének a vizsgálata. Ennek során - a gazdaságosság figyelembevételével kell megállapítani, hogy mennyi a természetes vízhozam, továbbá hány helyen és mekkora tározók kialakítását teszik lehetővé:- a hidrológiai viszonyok (vizgyüjtő-terület nagysága, csapadékadatok, lefolyási tényezők),- a domborzati és geológiai adottságok (a völgykatlanok alakja, fenékesése, nagysága, a kőzetek vízzárása).

Ily módon kialakítható a vízmérleg két oldala: az igények és a rendel - kezésre álló készlet. Ezután gazdaságossági vizsgálatokkal kell a mérleget egyensúlyba hozni, vagyis az igényeket és a biztosítható készletet optimálisan összehangolni.

Az 1965. évre tervezett, tiszavölgyi vízmérleget az 5. táblázat tartalmazza. Hasonló vízmérleget kell minden vízügyi igazgatóságnak, minden szakaszmérnökségnek és minden vízhasznosítással foglalkozó társulatnak a maga területére elkészítenie. A különbség mindössze annyi, hogy az országos vízmérlegben megyékre (vagy vízügyi igazgatóságokra) osztjuk fel a vízkészletet, a VÍZIG-eknek viszont szakaszmérnökségenként, a szakaszmérnökségeknek vizfogyasztőnként (illetőleg társulatonként), a társulatoknak pedig termelőnként az egyes fogyasztókra kell a vízkészletet felosztani.- 31 -