Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

2. A halászat tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái

biológiai folyamatok menetét. Evégből átlagosan 1 m vízmélységű tavakat célszerű épiteni.

Ilyen tógazdaságokat különben bármilyen rossz talajon létesithetünk, mivel a szennyviz úgyis elegendő tápanyagot hoz magával.

A szennyvizi halastavak követelményeit tehát az alábbiakban foglalhatjuk össze:

1. A halastavakba vezetett szennyviz iszapmentes legyen; mechanikai tisztítás nélkül előülepitő tavak szükségesek, de ezeket nem halasitjuk,

2. a minimális tófelület: 1000 lakos után 1 kát.hold. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez nem szabvány és a tóterülettel már azért sem szabad túlzottak takarékoskodnunk, mivel a víztükör emelésével csökkenthető a hígítás i arány,

3. legalább 3-5-szörÖs higitóvizről kell gondoskodnunk, ezáltal a szennyviz töménységét is csökkentjük, igy az nem süllyed le a tófenékre, ahol - oxigén - pótlás nélkül - rothadásnak indulna és felborítaná a tő oxigén-háztartását. Hígításra viszont a halastavakon át folyt illetve azokban már megtisztult szennyvizeket is felhasználhatjuk, de a tavak első feltöltéséhez csak tiszta, szennyezetlen vizet vehetünk igénybe.

A Schillinger által javasolt keverési arány: egyrész szennyvízhez kétszeres tiszta higitőviz és 1-2 rész tavakban már megtisztult szennyviz.

Módunkban áll tehát részben a víztükör növelésével vagy esetleg talajvíz-felhasználásával (Berlinben pl. filtrált "drén vizzel" is hígítanak) részben pedig a már megtisztult szennyviz forgatásával csökkenteni a higitőviz mennyiségét. Rá kell itt még mutatnunk arra is, hogy a hideg higitőviz lassítja a tisztulási folyamatot, ezért ajánlatos előmelegítő tavakat is alkalmazni, bár a mi melegebb éghajlatunk mellett a felmelegedés biztosítva van (más a helyzet azonban Németországban, pl. az Izar völgyében).

4. A szennyvizet és a tisztitóvizet külön-külön vezessük be (előbbit inkább feljebb, a frissitővizet pedig a tő végénél), hogy az oxidáció a ta - vakban induljon meg. Az intenzív keverés érdekében a higitővizet megfelelő bukókon át vezetjük a halastavakba, mig a szennyvizet minél nagyobb felületen (szórólapon vagy gombafejeken át) juttatjuk illetve permetezzük rá a higitóvizre. Ez persze legtöbbször szivattyúzással is jár. Gondolnunk kell továbbá arra is, hogy éjszaka az asszimiláció szünetel és igy - vegetáció idején - a növéhyek maguk is oxigént fogyasztanak. Evégből az oxigénhiány megelőzése érdekében, a higitővizet éjjel sem csökkenthetjük annak dacára, hogy ilyenkor kevesebb a szennyvizi hozzáfolyás,

5. a vízfogyasztást, valamint a szennyviz mennyiségét naponként és fejenként összesen 100 1-nek véve fel - 30 évi lélekszám-emelkedés alapulvételével - kb 1,5 lit/sec a tisztítandó szennyviz, a kérdéses lakosszám minden 1000 fője után,- 230 -