Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
2. A halászat tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái
lak részére mintegy 1, 0 m-es vizoszlop szükséges, ezért a teleltetők vízmélysége 1, 8 m, minimálisan 1,5 m legyen. Egészségvédelmi szempontból legfontosabb és nélkülözhetetlen követelmény, hogy a halak az életműködésükhöz szükséges oldott oxigénmennyiséget mindig és minden körülmények között megkapják. A teleltetőkben a halak oxigénszükségletét állandóan átfolyó, oxigénben gazdag vizzel lehet biztosítani. A termelő tavakban az elhasznált oxigén pótlása részben a víznek a levegővel érintkező felületén abszorpció utján történik, de azt legfőképpen a vízinövények - elsősorban a planktonnövények - asszimiláció utján termelik. A teleltetőknél a vízfelületen abszorbeálható oxigénnel nem lehet számolni, mert a teleltető vízfelülete befagyhat, akkor pedig abszorpció nincs. A téli idényben a kevés napfény és a hideg miatt a vízinövények oxigén-termelése olyan kicsiny, hogy az gyakorlatilag nem jöhet számításba. Mivel a teleltetőkben az elhasznált oxigén természetes utón nem pótlódik, mesterséges utánpótlásról kell gondoskodni, mert a halak az oxigénhiány következtében megfulladnak. Hazánkban a teleltetők oxigénutánpótlásának csak egy módját használják, amely gyakorlatilag jól bevált. Az oxigénben szegény vizet a telel- tetőkből elvezetik, s helyébe oxigénben gazdag vizet juttatnak. Ha a viz elég hideg, a halak a fenéken tartózkodnak és az oxigént is ebből a rétegből fogyasztják el, tehát ezt az alsó vizréteget kell a teleltetőkből elvezetni, amelynek helyébe a felsőbb oxigéndus vizréteg kerül. Kérdés azonban, hogy a teleltetőkbe hol kell bevezetni a vizet. A vizutánpőtlásnál a legfőbb szempont az, hogy a viz oxigéntelitettsége minél nagyobb legyen. Ha felülről bukással vezetjük a vizet, akkor az nagy felületen érintkezhet a levegővel és abból sok oxigént vehet fel. Ha alólről történik a vízbevezetés, az oxigéndusitást csak nehezebben lehet elérni. A teleltetőkben az oxigénfogyasztás állandó, tehát a tápláló vizet is állandóan kell vezetni. Kérdés, hogy mennyi legyen ez a vízmennyiség? Nálunk a jelenleg általánosan elfogadott norma szerint 10 q piaci halra 1 1/sec állandóan átfolyó vizet kell számítani. Természetes, hogy semmiféle mérgező anyag sem lehet a tápláló- vízben, ezért szennyvizeket a teleltetők táplálására nem szabad felhasználni. Sem a túl savanyu, sem a túl lúgos viz nem megfelelő, a pH értékének nem szabad sohasem 6 alá süllyednie. Különös gondot kell a táp- lálőviz minőségére fordítani akkor, ha az tőzeges talajról származik. A teleltetőket hosszúkás téglalap alakúra kell építeni, amelynek egyik végén történik a táplálás, vele szemben pedig a vizlevezetés. Ez az alak elég jól biztosítja, hogy a táplálóviz a medence minden részébe eljuthasson és csak kevés olyan holt tér lesz, ahol a viz stagnál. Egy-egy medence célszerű nagysága 500-1000 m2, amelyben egy vagy két vasúti hal- szállitő kocsira való hal tárolható. A szivárgási veszteségek csökkentése érdekében a töltéseket minél vizzárőbbá kell építeni, a vízépítési gyakorlatban szokásos módokon. At- 213 -
