Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

A kétlépcsős szivattyúzással működő öntözőrendszerekben és fürtökben többnyire célszerű napi tározót létesíteni, nemcsak az üzembiztonság növelése céljából, hanem azért is, hogy az első lépcsőben az éjjeli teljes üzemű szivattyúzással az üzemet olcsóbbá tehessük. Ilyen tározók létesültek pl.: a balatonaligai és a dunaújvárosi rendszerekben.

A síkvidéki, körtöltéses víztározókat rendszerint idénytározás, vagy kiegyenlítő tározás érdekében létesítik.

Az Alföldön sok a mezőgazdaságilag hasznosithatatlan (főképpen szikes) terület, igy nagy lehetőségek vannak e tározótipus alkalmazására. E típus előnyei:- az öntözőterülethez közel lehet elhelyezni, igy nemcsak idény tározóként, hanem kiegyenlítő tározóként is alkalmazható;- nagyobb műtárgyak létesítését nem teszi szükségessé (a völgyzáró- gátas víztározóknál és a hossztöltéses víztározók egy részénél, ezzel szemben nagy árapasztó-műtárgyakat kell rendszerint létesíteni).

Hátrányai:- A vízmélység korlátozott az átlagosan a 3 m-t általában nem haladja meg, igy a párolgási és szivárgási veszteségek nagyarányuak, a hasznos tározótérfogathoz viszonyítva,- sok földmunkát igényel a kiépítésük, mert rendszerint nemcsak minden oldalról töltéssel kell határolni, hanem közbülső gátakkal rekeszekre is kell bontani őket, emiatt- a hullámvédelem is rendszerint nagyon költséges, sőt - a szikes talajok esetében - még nincs is jól bevált módszer, mert a nádsáv csak

2, 0-2, 5 m-es töltésmagasságig nyújt biztos megoldást, a kő-, ^s a különféle lapburkolatok alatt pedig szétfolyik a szikes talaj, a nagyméretű vasbetonelemekkel való burkolás és a müanyagburkolatok és fóliák alkalmasságára vonatkozóan pedig még nincs elegendő tapasztalatunk,- felt öltőd és ükét rendszerint szivattyúzással lehet csak megoldani, ami jelentős üzemi költségeket (cca. 0,10 - 0, 20 Ft/hasznosithatő viz m^-t) okoz, mivel nemcsak a hasznosítható vizet kell szivattyúzni, hanem a párolgás és a szivárgás utján elvesző vízmennyiséget is.

A felsorolt előnyökből és hátrányőkból jól látható, hogy a körtöltéses víztározók hátrányai annyira meghaladják az előnyöket, hogy alkalmazásuk köre rendkívül korlátozott, létesítésük előtt igen körültekintő és alapos gazdaságossági vizsgálatokat kell végezni. Gazdaságos síkvidéki víztározó létesítésére általában csak ott van lehetőség, ahol a talaj erősen kötött, vízzáró, és a domborzat is kedvező. Ebből a szempontból kedvezőek a régi, szikes tőfenekek. Ezeknél azonban arra kell ügyelni, hogy a töltéseket mindenütt a terepmélyedés szélén (a magasparton) létesítsük, mert ilyen esetben alacsony töltésekkel - és ennek eredményeként viszonylag kevés földmunkával és olcsó rézsűvédelemmel lehet a víztározót kialakítani.

A síkvidéki víztározóknál döntő tényező a párolgási és a szivárgási veszteség. A párolgási veszteség számítására jő segítséget nyújt az 1. táb-