Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.2 Az öntözés szolgáltató művei
anyaglemezek felragasztásával vagy acélcsőből készített csődarabbal - köny nyen megoldható. A korszerű felületi öntözőberendezések nagyobbarányu elterjedésének időpontjában indokolt lesz - a jelenlegi 10 att. üzemi nyomást biró ac. csövek mellett - az 5. att. üzemi nyomást birő ac. csövek gyártását is megindítani. Az ac. nyomócső kötések azonban már nem felelnek meg a követelményeknek. A 300 mm-nél nagyobb átmérőjű csövek kötései ugyanis még 1967-ben is "Gibault" rendszerűek, ami költséges és nem eléggé időtálló megoldás, mivel az öntött acél drága és a korrózióival szemben nem eléggé ellenálló (ezenkívül az öntödei kapacitás nálunk szűk keresztmetszet). Indokolt ezért, hogy újabb tipusu kötések alkalmazására térjünk rá (RÉKA, NYITRA, KUAS stb). Az erre irányuló kísérletek 1966-ban eredményesek voltak, igy remélhető, hogy ezeknek gyártása 1968-ban megindul. A csőelágazások még 1966-ban is kisüzemi módszerekkel acéllemezekből és acélcsövekből hegesztéssel készültek, amelyeket "Gibault" kötésekkel illesztettek a csőhálózatba. A fejlesztés útja: a tipizálás után a nagyüzemi gyártás bevezetés, majd acél-, helyett a korrózió-álló műanyag- idomok alkalmazása. A fenékkiüritőknél és a légtelenítőknél tolózárak kerülnek alkalmazásra. Ezeknél is a fejlődés útja várhatóan: a fémalkatrészeknek műanyag- részekkel való felcserélése. A biztonsági szelepek a megengedettnél nagyobb nyomások és a viz- Utés elkerülésére, továbbá - csőtörés esetén - a cső automatikus lezárására szolgálnak. Ezeket a feladatokat rugós szelepek, csappantyúk (visszacsapó szelepek) légbeszivő szelepek, golyós szelepek láthatják el. E célra megfelelő berendezések ma még alig állnak rendelkezésre, ezért ezeket is tipizálni, nagyüzemi módon gyártani, majd a fémalkatrészeiket műanyag részekkel felcserélni szükséges. A vizütést gátló csappantyú és légbeszi- vőszelep alkalmazásának kérdéseiről Schneider SZ. alapos tanulmányt készített, amely a Vízügyi Közlemények 1962. évi 4. füzetében jelent meg. A hidránsok terén is jelentős műszaki fejlesztésre van szükség, mert ezek meg 1966-ban is acélcsőből és Peetz-tipusu tolózárból készültek, holott a miianyagcső és az ives, rugós kivitelő tolózár célszerűbb lenne. A hordozható szárnyvezetékek terén mutatkozik a leggyorsabb fejlődés. A hazai ipar 1963-ban még csak gyenge minőségű acéllemez-csöveket gyárott, 1965-ben már szalagacél-csöveket és PVC-csöveket (az utóbbiak gyors kapcsolói még nem voltak megfelelők). 1966-ban már elkészültek a legkorszerűbb aluminium-, és müanyagcsövek prototípusai (sorozat- gyártásuk 1968-ban indul meg). 1967-ben pedig a nagy nyomású (5 att. belső üzemi nyomást biró) dobra tekercselhető müanyagtömlők nullszériája készül el. A legfejlettebb típusok azok, amelyeket traktorral az egyik állásból a másikba át lehet vontatni és dobra is fel lehet tekercselni. A hordozható szárnyvezetékeken ennek megfelelően olyan gyorskapcsólőkat, csőidomokat és szórófejeket kell alkalmazni, amelyek a dobra tekercselést- 140 -
