Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

1.142. Főcsatornák iszaptatanítása

Az öntözővíz több-kevesebb lebegtetett hordalékot (iszapot, löszt, finom homokot) hoz magával és ennek egyrészét a főcsatornákban rakja le. Ebből a szempontból különösen sok problémát okoz a főcsatornáknak a hullámtéri szakasza, melyekbe az árvizek alkalmával is sok lebegtetett hordalék rakódik le. A nagyobb főcsatornák e szakaszait (pl. a Keleti főcsatornáét) ezért állandó kotrással kell fenntartani. A többi csatornaszakaszokon az időnkénti (a Tisza térségében 5-10 évenkénti, a Duna térségében 10-15 évenkénti) kotrásra van szükség. E kotrások alkalmával nemcsak az öntözővíz által behordott hordalékot kell eltávolítani, hanem a rézsűk és partok eróziója révén és az öntözőcsatornákba bevezetett vagy beemelt belvizekből lerakódott földanyagokat is.

A gépi iszaptalanitást ma már folyamatosan (egész éven át) célszerű végezni, mivel - főleg a halastavak őszi és tavaszi (sőt nem egyszer téli) vízszükséglete miatt, valamint az öntözőcsatomáknak belvizvezetésre történő felhasználása miatt (amely egyre gyakoribbá válik) - az öntöző főcsatornák üzemeltetésénél "holtszezon" már alig van. Ez azt jelenti, hogy a kotrást viz alól kell elvégezni. A viz alóli kotrást kötött talajokon forgó felsővázas kotrókkal is lehet végezni, homok talajban azonban ez megengedhetetlen, mert a vízbe zuhanó puttony olyan keresztirányú vizlengése- ket okoz a csatornában, amely a rézsűk beomlását eredményezi. Ezért homok talajban (különösen ha az "folyós") víz alóli kotrást kizárólag csak kanalas vagy szivó-nyomő uszőkotróval szabad végezni. Ezt a fontos szabályt újabban egyáltalában nem veszik figyelembe, ami a csatornák idő előtti tönkremeneteléhez, jelentékeny többletköltségekhez vezet (a rézsűt újból szabályozni kell, uj biológiai védelemben részesíteni stb.).

1.143. Főcsatornák műtárgyainak fenntartása

Használat közben a főcsatornák műtárgyai is megrongálódnak, el - használódnak: a feljáró rámpák megsüllyednek, a pályaburkolatok lekopnak, a beton-, és vasbeton szerkezetekben kitörések, repedések és süllyedések keletkeznek, a vas szer kezetek megrozsdásodnak és ütődések hatására elgörbülnek, a gépek elkopnak stb. Ezek a hiányosságok jóval kevesebb munkát és költséget okoznak, ha tervszerű megelőző karbantartással (TMK-val) időben megszüntetik, de súlyos üzemzavarokat, vagy munkát és költséget okoznak, ahol a TMK-t elmulasztják.

A leggyakrabban előforduló hiányosság: a feljáró rámpák megsullye- dése. Ezt azonnal meg kell szüntetni, mert különben a műtárgy mindkét végén az áthaladó jármüvek zökkenéssel haladnak át, ami először a burkolat, majd a vasbetonszerkezet letöredezését okozhatja. Szigorúan meg kell ezért követelni minden csatornaőrtől, hogy a felügyelete alá tartozó- 123 -