Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)
II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései
szélső statikus üzemvizszint, a vizszintartás pontatlansága folytán szélső esetben előforduló statikus vizszint, szélső dinamikus üzemvizszint, a vizszintartás pontatlansága folytán szélső esetben előálló dinamikus vizszint. Az üzemvizszint-tartomány a szélső statikus és a szélső dinamikus üzem- vizszintek közti tartomány, amely minden lehetséges, normális üzemállapothoz tartozó üzemvizszintet felölel. Az egymást követő bögék üzemvizszintjeinek meghatározásánál az alsó és a felső böge szélső üzemvizszintjei között legalább a mütárgyvészt es égnek megfelelő magasságkülönbséget biztosítsuk. A műtárgy méretezésénél a maximális vizszállitáshoz kapcsolódva, mint legkedvezőtlenebb esettel, ezzel a nyomómagassággal kell számolni. A vízkivételek tervezésekor, főleg a palástos vizadagolóknál messzemenően figyelembe kell venni a böge üzemvizszint tartományának nagyságát az adott helyen. Ugyancsak tekintettel kell erre lenni a különféle vízmérő berendezések tervezésénél és üzemeltetésénél is. A vízkormányzás következő lényeges problémája a közbenső és a fővizki- vételek működésének programozása, illetve annak ismerete, hogy az egyes vizkormányzó műtárgyakat mennyi idővel előbb nyissuk (vagy zárjuk), hogy a kívánt időre a termelői vízkivételekhez érkezzen az igényelt viz (vagy a vizután- pótlás leálljon, mikorra a termelői vízkivételek leállnak). Ez a kérdés különösen felsővezérlés esetén, jelentős. A kérdés megoldásához a vízhozamok mozgásának, illetve levonulásának jellemzőit kell ismernünk és ezért először Szigyártó Zoltán munkája alapján ezt vizsgáljuk ! 20!. A vizsgálat alapjául vegyük egy vízfolyás olyan L hosszúságú - egyébként tetszőlegesen választható - szakaszát, amelybe csak a szakasz felső (un. indulási) szelvényén keresztül érkezhet és amelyből csak az alsó (un. érkezési) szelvényén keresztül távozhat a viz. A szakaszon levő műtárgyak duzzasztását, illetve leszívását az azokon átfolyó vízhozam folyamatos és monoton növekvő függvényének tekintsük. A megfigyelés kezdete előtt legyen a szakaszon permanens vizmozgás, vagyis legyen bármely időpontban az oda belépő és kilépő "alapvizhozam" (Q) azonos. Válasszuk ezután az észlelés kezdő időpontjául azt a T =0 időpontot, amelyben az indulási szelvényen belépő Qq vizhozamváltozás megbontja a kialakult permanens állapotot (37. ábra). A hirtelen vizhozamváltozás eredményeként fokozatosan ellapulő lökéshullám fut végig a szakaszon. Szorítkozzunk arra az esetre, amelynél a vizsgált szakasz hidraulikai adottságai valamint a Qq és az L viszonya következtében az érkezési szelvényben a lökéshullám meredek homlokfala már nem észlelhető, s nevezzük az ily módon értelmezett vizmozgást "egyszerű" hullámnak. A kikötött feltételek teljesülése esetén ATo idő elteltével megindul tehát a vizhozamváltozás folyamata az érkezési szelvényben is; mégpedig úgy, hogy az érkezési szelvény vízhozama folytonosan változó áradással, illetve apadással, eleinte rohamosan, majd lassabban, de állandóan monoton egyirányban nő- 100 -
