Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 3. Az öntözőfürtök vízszolgáltató művei

3. A vízszolgáltató müvek tervezésénél nem egy-egy statikus mértékadó helyzetet kell alapul venni, hanem - figyelembe véve az üzemeltetés során lejátszódó nem permanens folyamatokat - több, különböző üzemállapothoz tartozó mértékadó helyzettel kell számolni. A vízszolgáltató müvek esetén hazánkban például az esetek legnagyobb többségében nem a maximális leterheltség jelenti

a legtartósabb üzemállapotot. Előfordulhat, hogy ha optimális hatásfokkal tervezzük a rövid csucsüzemet, akkor a lényegesen tartósabb, de alacsonyabb ki- használtságu üzemhelyzet a maga rosszabb hatásfokával nagymértékben növeli az üzemköltségeket (pl. szivattyútelepek esetén).

4. A vizszolgáltató létesítmények minden részletükben alkalmasak legyenek a biztonságos üzemeltetésre. Ez általában csak néhány apróság elmaradásán múlik, mégis az üzemeltetőnek ezek az apróságok okozhatják a legnagyobb gondot.

A Nagyhegyesi esőztető fürt egyik 5 m mély víztelenítő aknájába például majdnem belefullad egy dolgozó, mivel az aknába csak hordozható fa létra leeresztésével tudott bejutni és a szelep nyitása után a nagy sebességgel kitörő viz az akna fenekét pillanatok alatt elöntve, majd gyorsan emelkedve a fa létrát felkapta és elkezdte emelni. Az ijedtségtől dermedt ember az utolsó pillanatban tudta azt csak elkapni és nagy nehezen kimászni. A szerencsés kimenetelű eset nem következik be, ha az aknába állandó vashágcsót terveznek.

Tervezünk például olyan tolózár aknákat, ahol a tolózár kezeléséhez egy ember szükséges, de a lejutáshoz, az aknákat lefedő vb lapok eltávolításához, jó ha csak kettő. Ez különösen kellemetlen, ha a tolózárhoz 4-5 km utat kell megtenni.

A vízszolgáltató létesítményeknél elsősorban az alacsony és magasnyomású szivattyútelepeknél, az átadáskor, de még a garanciális időn belül sincs lehetőség általában a teljes üzemi tartomány üzemközbeni kipróbálására, mivel nincs hova tenni a vizet. (Decemberi átadás vagy több ütemben épülő vízszállító hálózat stb.). Az üzemeltetőt nyilvánvalóan hátrányosan érinti az ilyen átadás. Ennek elkerülésére a létesítmények tervezésekor biztositani kell a teljes üzemi tartomány minden körülmény közötti kipróbálásának lehetőségét.

A burkolatok kialakításánál a fokozatos átmenetet (rakott kő, kőszórás, talaj) kell biztosítani, A rakott kőburkolat lezáró foga után, ha nincs kőszórás, akkor a talaj előbb, utóbb, de biztosan kimosódik. Sok esetben a pótlás és a helyreállítás, amely már az üzemeltetőt terheli, nehezebb és kevésbé jól megoldható, mint építéskor a fokozatos átmenet. Kisebb műtárgyaknál az átmenet jól és tartósan kialakítható rőzseteritéssel.

Különös gondot kell fordítani a zsilipek csurgásának elkerülésére. A megfelelő tömítésekkel nem szabad takarékoskodni. Az elcsurgó viz ugyanis üzemközben tetemes veszteségeket okozhat.

Célszerű már tervezéskor biztositani, hogy egy-egy öntözőfürtben az összes lapvizmérce azonos 0 pontra kerüljön. Nagyobb magasságkülönbségeknél esetleg több zóna alakítható ki. A Tiszalöki öntözőrendszerben például a magasvezetésü csatornákban az összes vízmérce 0 pontja 90,00 m Af-i magasságon van, mig a mélyvezetésüekben 85, 00 mAf. Ez - főleg nagy kitér - 66 -