Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

I. Budavári Kurt: Főművek üzemeltetése - 5. Öntözővíz-szétosztási üzemrend a főcsatornáknál

az épen üzemeltetett bőgőkben kell maximális Uzemvizszintre a csatornák vízállását felemelni. Ha valamelyik bögében nem tudjuk kiosztani a rendelkezésre állő összes vízhozamot, akkor a különbözetet az alsőbb szakaszokra osztjuk ki, ahol normális iizemvizszint tartása mellett folytonos-, vagy szakaszos szétosztással elégítjük ki ez idő alatt a vízhasználókat.

A szakaszrendek időtartamát annak megfelelően kell meghatározni, hogy milyen mértékben települt be a szakasz öntözőteleppel, illetve milyen azok vizmenny is égigénye. Ennél hosszabb időre lehetőleg ne adjunk egy-egy szakaszra tovább vizet (egyrészt a csatornák biztonsága érdekében, másrészt azért, mert a szakaszidő elhúzódása esetén a többi szakaszok vízhasználói elvesztik a türelmüket).

A szakaszrend idejének meghatározásánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az utolsó szakaszról az első szakaszra való visszatéréshez feltöltési időre van szükség. Akkor járunk el helyesen, ha az utolsó szakasz időtartamának vége előtt 1-2 órával már megkezdjük az első szakasz fokozatos fel- töltését. Vigyázni kell arra, hogy a szakaszidő befejeztével a vízhasználók tovább ne vételezzenek, mert ez már a bögék tartalékvizmennyiségének a felemésztésével járna. Ha pedig emiatt az Uzemvizszint leszáll, az uj szakaszidő bekövetkezésekor nem indulhat meg azonnal a vízszolgáltatás, mert a szükséges vizszintet előbb vissza kell állítani. Különösen a szivattyús vízhasználók tudják ezt a helyzeti előnyt kihasználni, mert a csatorna vizszintje a szivattyú teljesítményét alig befolyásolja.

Az öntözőrendszerekben és öntözőfürtökben az öntözővíz szétosztását célszerűen a gazdaságok vízigénye és a vizszétosztási Uzemrend alapján lehet elvégezni. A szivárgási veszteségek csökkentése szempontjából előnyös, ha a csatornahálózat minél nagyobb részét szakaszosan üzemeltetjük. Ezzel szemben a nagyüzemi öntözőgazdaságok számára az előnyös, ha az öntözővizet folyamatosan kapják (mert öntözőbrigádjaikat csak igy tudják folyamatosan fog- lakoztatni). Ehhez viszont az szükséges, hogy a fő-, és mellékcsatornák, valamint a nagyüzemi öntözőtelepek fő elosztócsatornái folyamatos vízellátásban részesüljenek és csak a kis telepeknél, valamint a nagyüzemi öntözőtelepek mellék-eloszt ócsatornáinál, öntözőcsatornáinál és időleges csatornáinál engedhető meg az időszakos üzemeltetés. A két - egymással ellentétes - érdek összeegyeztetésére az öntözőrendszerekben a viz szétosztását legtöbbször kombinált módszerrel végezzük el. Uj öntözőrendszerek tervezésénél, valamint a régiek korszerűsítésénél arra kell törekedni, hogy a rendszer fő-, és mellékcsatornái folyamatosan, a mellékelosztőcsatornák és az öntözőcsatornák pedig időszakosan (periodikusan) működjenek. Régi, túlterhelt öntözőrendszereknél azonban a vízveszteségek csökkentése (és ezáltal a magasabb hatásfok elérése) érdekében megengedhető, hogy a mellékcsatornák egy részét is időszakosan üzemeltessük, ilyenkor az öntözőbrigádokat egy-egy öntözőtelepen belül nem lehet folyamatosan foglalkoztatni, ezért- vagy társulat utján oldjuk meg az öntözés végrehajtását, ilyenkor az öntözőbrigádokat a társulat alkalmazza és az egyes öntözőtelepekről átcsoportosítja a soronkövetkező öntözőtelepre,- 25 -