Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

III. Deseő Dénes: Öntözőtelepek és hordozható öntözőberendezések üzemeltetése - 3. Nyíltcsatornás felületi öntözőtelepek üzemelése

A héj csatornák elterjedése mintegy 10 évvel ezelőtt indult meg mind nyugaton, mind keleten. A fejlődés során elért külföldi eredményeket, a VITUKI hazai kísérleteit igen jől foglalja össze Perényi Károly: Héjcsatomák az öntözésben c. cikke, amely megjelent a Vízügyi Közlemények 1964. évi 4. számában.

A Szovjetunióban is előszeretettel alkalmazzák, egyes helyeken vb. pörgetett csővezetékkel kombináltan is. Tapasztalatuk szerint 50 km-en belül gazdaságos szállítani, ennek megfelelően telepitik az előregyártó üzemeket.

Igen ügyes megoldásokat alkalmaznak elágazó elem és vízkivételként, fenékelemek utján. Homlok műtárgyakat általában nem használnak. Ezután igen magas teltségi arányt (90% fölötti) és ezza; jó kihasználást érnek el.

Első hazai üzemelő héj csatornánk az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság által gyártott elemekből a balatonaligai. Érdekes sik elemes megoldást valósított meg a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Berettyóújfalu határában.

A héj csatornákban a víz jelentős veszteség nélkül szállítható. Kellő magasságban vezetett héjcsatomából igen jól megvalósítható a víznek öntözőtömlők utján gravitációsan történő szétosztása.

Hazai kivitelünkben a héjcsatorna az előregyártó kapacitás alacsony kihasználása, a nagy szállítási távolságok miatt sajnos elég drága. Ennek ellenére a gazdaságossági vizsgálatok több helyen az üzemelésben elérhető nagymértékű megtakarítás eredményeként a héj csatornás megoldás javára mutatnak rá.

Csöves felületi öntözés. A nagyüzemi gépi növényápolás lehetőségének fenntartására való törekvés vezetett vissza arra a gondolatra, hogy az ideiglenes csatornahálózatot csövekkel helyettesítsük. Erre a célra csak a könnyen mozgatható és kezelhető csövek alkalmasak. így kezdték hazánkban alkalmazni az esőztető öntözés gyorskapcsolő csöveit egyéb hijján. A módszert Szabón János mg. mérnök kezdte propagálni és jó eredménnyel alkalmazta. A módszer gazdaságossága azonban vitatható. A magas nyomásra tervezett csővezeték, a tervezett sebesség és az energiához viszonyított kis vízhozam nem mutatkozott gazdaságosnak. A kiszolgált viz igen drága lett, ezért a módszer szélesebb körben nem is terjedt el.

Korszerű megoldás az, hogy az alacsony nyomásnak megfelelő sebességre méretezett felszínalatti beton, vagy azbesztcement nyomőhálózatot létesítünk. Ebből a hálózatból hidránsokon keresztül vesszük ki a vizet. A felszín felett a vizet hordozható hálózat utján osztjuk el.

Tömlős öntözés. A tetszini elosztás eszközeként a müanyagtömlő Ígérkezik. A Szovjetunióban kapron tömlőt gyártanak. Az olaszoknál közismert a Pirelli cég "Plastocanale" néven forgalombahozott, feketére színezett polietilén tömlő. A tömlő átmérője zOÜ-500 mm közötti, vizvezetőképessége 30-50 1/s.

Külföldi irodalom és tanulmányutak alapján hazai kísérletek is indultak. , 1961-62. évben az ÖRKI és a Gödöllői Agráregyetem PVC tömlővel kísérletezett. A PVC tömlő túl merevnek bizonyult, törött. Nem vált be. 1962-től a VITUKI egyrészt import Pirelli tömlővel, másrészt hazai gyártású fehér polietilén tömlővel kísérletezett. A kísérletek keretében egyrészt megtörtént a polietilén tömlő hidraulikai bemérése, másrészt megkezdődött az öntözési technológia kidolgozása. Sajnos a polietilén tömlő csak 0,2 at. nyomást birt el, igy igen sok szakadás történt. A rövid élettartam miatt bevezetésre nem került.- 153 -