Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

III. Deseő Dénes: Öntözőtelepek és hordozható öntözőberendezések üzemeltetése - 2. Az öntözővízszükséglet meghatározása

AT : a talaj vízkészletének változása a vizsgálati idő során

E: a felszínen elfolyó viz mennyisége

P^: a növények traríspirációs vízfogyasztása

P : a talaj párolgási vesztesége és

F : esőztető öntözás esetén a még a talajba szivárgás előtt elvesző viz mennyisége.

Az öntözővíz mennyisége fenti egyenletből:

Ö=E + P +P+P - (C + AT ) n t e t

Szokásos gyakorlat, hogy a növény és talaj párologtatását (a P^ és P -t) egy közös értékkel (P ), az evaptranspiráciőval veszik tekintetbe.

A lefolyó vízmennyiség, a talajnedvességállapot változás és a csapadék meghatározására eltérő pontosságú, de eléggé közismert módszerek állnak rendelkezésre. Ezek ismeretében az öntözővizmennyiség meghatározásához az evapotranspiráció értékét kell meghatározni.

Az evapotranspiráció meghatározásának külföldi irodalmát ismerteti Deli Matild az EKME tudományos közlemények X. kötet 4, számában. Különböző kutatók más-más meteorológiai tényező összefüggéseit vizsgálva létesítettek kapcsolatokat.

A páranyomás függvényében fejezi ki az evapotranspirációt Penman, Hargreaves, Rohwer. A telítettségi hiány függvényében adja meg Velev, Markov, Alpetev, Schildknecht. A levegő hőmérséklet alapján Blaney és Criddle együttesen dolgoztak ki módszert, Thornthwaite. Az anyag tanulmányozásra érdemes.

A franciák, valamint a velük kapcsolatban álló északafrikai országok (Marokkó, Tunisz, Algír) előszeretettel használják a Blaney-Criddle féle módszert.

A szabad felszín párolgásának meghatározására évtizedre visszanyúló megfigyeléseket folytat a VITUKI. A megfigyeléseknek az első öt évi adatait "A párolgásmérő kádhálózat első eredményei" c. VITUKI kiadvány tartalmazza.

Az egyes növények párologtatásának hazai megfigyelését Petrasovits Imre végzi a Gödöllői Agráregyetemen, aki ezzel a témával már szintén egy évtizede foglalkozik.

Ezen elvi alapadatok birtokában elméletileg jő öntözőviznormák határozhatók meg. Az alapadatok áttekintése után belátható, hogy a mai gyakorlat, amely kétféle talajtípusra és felületi és esőztető öntözésre ad adatokat, még igen sokféleképpen finomítható lesz. Kérdéses azonban, hogy a sokféle meteorológia tényező tág határok közötti változékonysága és az egyes elemek mérési módszereiben rejlő nagyfokú pvontatlanság mellett mennyivel lesznek jobbak ezek a viszonylag komplikált eljárásokkal nyerhető adatok?

Érdekes angolnyelvü irodalom a "The Calculation of irrigation Need" c. 1954. évi kiadvány. A szerzők ebben nemcsak az éves öntözőnorma meghatáro-135 -