Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései

ismertetett elmélet segítségével szintén meg tudjuk határozni a vizhozamválto- zás időbeli eloszlását. Erre vonatkozóan további részletek találhatók Szigyártő Zoltán hivatkozott számú munkájában.

A fenti vizsgálat vizszintartás nélküli, duzzasztás mentes állapotra vonatkozott. A vízszolgáltató csatornák esetében azonban fontos gyakorlati kérdés az, hogy miképpen befolyásolja a vizszintartás (ez esetben elsősorban a felvizszin- tartás) a vízhozamok levonulását.

A vizhozamlevonulás képének alakja (elnyúlt, vagy kevésbé elnyúlt) a (6), (4), (10) és (11) képlet értelmében - egyébként állandó körülmények között - a lökéshullám v^ sebességétől és a tározódé V vízmennyiségtől függ. Minél

nagyobb v^ és minél kisebb a V értéke, annál kisebb az átlagos átvonulási

idő, annál gyorsabban zajlik le a vízhozam levonulása. .

A két tényezőt vizsgálva, ami a vq értékét illeti, az a jó közelítésnek

tekinthető (8) összefüggés szerint elsősorban a szelvény középmélységétől függ, s azzal gyökösen arányos. így felvizszinttartásnál, amelynél - mint ahogy azt a 38. ábra is mutatja - a vízmélység (a Q -hoz tartozó vízmélység kivételével), mindenkor növekszik, a lökéshullámok levonulási sebessége általában megnövekszik. A mélység növekedésével járó középsebesség csökkenésének hatása kisebb.

Áttérve a levonulást befolyásoló másik tényezőre, a V -re: a felvizszin- tartás következtében a kezdeti és véghelyzetre jellemző korábbi, permanens állandó vizmozgásnak megfelelő, s prizmatikus meder esetén egymással párhuzamos vizszintek olyan duzzasztási görbébe mennek át, amelyek a böde alsó végén egy pontban találkoznak (38. ábra). Az ábrából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a korábbi V térfogat helyett ilyen módon előálló térfogat az előbbinél lényegesen kisebb,

A felvizszinttartás tehát általában megnöveli a lökéshullám terjedési sebességét és csökkenti a tározódó vízmennyiséget. Mindezek hatására pedig csökken az átlagos átvonulási idő, meggyorsul a szakaszon a vizhozamváltozá- sok levonulása (38. ábra). A fenti következtetések nyilvánvalóan igazak összetett hullámok esetére is.

Más szóval a vizszintartás lehetőséget nyújt a vizhozamváltozások terjedésének meggyorsítására és igy a vizkormányzás tökéletesítésére. A vizszintartás bevezetése tehát ezért is feltétlenül indokolt.

Alvizszintartás esetén a helyzet elvileg az elmondottakhoz hasonló. Erre vonatkozóan a részletes vizsgálatok most folynak.

A vizhozamlevonulás ismertetett elméletét, amint arról Szigyártő Zoltán beszámol ! 20!, a gyakorlati mérések igazolták.

A vízhozamok levonulásának jellemzőit áttekintve, most már lehetőségünk nyílik a fő- és közbenső vízkivételek programozására, azaz a vízadagolás időbeni lefolytatásának előírására. Ezt a vezérlési programok összeállításával érhetjük el. A vezérlési program olyan derékszögű koordináta rendszerbe foglalt diagram, amelyen a vízszintes tengelyen az idő, a függőlegesen pedig a vízhozam található és a meghatározott időben adagolandó vízhozamokat lép- 104'-