Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)
Hogyan gazdálkodjunk a vízkészlettel?
4. HOGYAN GAZDÁLKODJUNK A VÍZKÉSZLETTEL? Vízkincsünk mennyiségi korlátainak felmérése, valamint a vízigények növekedése folytán mindinkább előtérbe lép a vízkészlettel való takarékos gazdálkodás szükségessége. Vajon kinek a feladata a vízkészletgazdálkodás? Műszaki szakembereink közül elsősorban a vízgazdálkodási technikumból kikerült technikusoké, és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnöki karán oklevelet szerzett mérnököké. A feladat sokrétűsége azonban biológus, higiénikus, mezőgazdász, közgazdász, jogász stb. közreműködését is szükségessé teszi. A vízügyek jelentőségét mutatja, hogy a mai Műegyetem ősének, az 1782-ben létesült Földmérő és Vízépítőmérnökképző Intézet (Institutum Geometricum et Hydrotechnikum) nevében is benne volt már a vízépítőmérnök elnevezés. A vízépítő mérnököket később kultúrmérnököknek, majd általános mérnököknek, ma egyszerűen mérnököknek nevezik. A hazai technika történetében a vízi építkezésekkel kapcsolatban számos híres mérnök tevékenységét feljegyezték. A XIX. században Vásárhelyi Pál tervei szerint szabályozták a Tiszát. Beszédes József számos vízépítési munkában vett részt és elsőnek dolgozta ki 1836-ban a Grác és Kolozsvár között létesítendő mesterséges víziót tervét, amelyben már a Duna—Tisza csatorna is szerepelt. A kultúrmérnöki intézményt Kvassay Jenő 1879-ben alapította és ugyancsak ő hozta létre a vízmesteri és rétmesteri iskolát is. Kvassay Jenő (1850—1919) alapította a mai értelemben vett vízügyi szolgálatot. Az ő nevéhez fűződik az 1885-ben megalkotott XXIII. sz. egységes vízjogi törvény, amely a további fejlődés alapja lett és csak 1964-ben fogadták el a vízügyről szóló következő, IV. számú törvényt. Európában harmadiknak szervezte meg Péch József 1886-ban a vízrajzi osztályt és 1891-ben kezdte meg működését a távirati úton küldött vízállás- és csapadékjelentésre támaszkodó Országos Vízrajzi Szolgálat. Az 1920-as években a vízimérnökök sorából egy kiváló és a jövőbe tekintő közgazdasági látókörű egyéniség emelkedik ki: Sajó Elemér (1870—1934), aki 71
