Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)
Mi a víz?
1. MI A VIZ? A vízzel életünk minden szakaszában és minden pillanatában találkozunk. Ezért sokan úgy gondolják, hogy róla mindent tudnak: jól ismerik. A civilizált körülmények között élő ember természetesnek .tartja a bőséges vízellátást és megdöbben, ha konyhájában vagy fürdőszobájában — akár csak néhány órán át is — nem folyik a csapból. Akkor is mérgelődünk, ha az ivóvíznek rossz szaga vagy íze van. E jelenségekkel mind gyakrabban találkozunk, noha a társadalom sok pénzt, munkát és anyagot használ fel a kellő mennyiségű és minőségű víz előteremtésére. Az ember tudatos tevékenységének irányításához — vonatkozzék ez a lakásban, kertben, utcán levő vízcsapok jó tömítésére, az üzemek víztakarékosságára vagy Földünk vízkészletének tervszerű felhasználására — jobban kell ismernünk az adottságokat, továbbá az ok. és okozat közti összefüggéseket. A kérdés, hogy mi a víz, feleslegesnek tűnik és a választ legtöbben egyszerűen megadhatónak tartják. Sokan azt mondanák: folyadék. Többet csak akkor fűznének hozzá, ha a kérdést külön feszegetnénk. Képzeletünkben keressünk fel szakembereket, hogy megnyilatkozásaikból különböző szemszögből, továbbá más-más megvilágításban ismerhessük meg az ellentmondást: Földünk legnagyobb mennyiségben található és semmi mással nem helyettesíthető természeti eleme — a víz — egyre inkább hiánycikké válik. Igen, ez a helyzet: bőven van és mégsincs elég! Beszélnünk kell a vízről, hogy okszerűen sáfárkodjunk vele és barátunkká, segítőtársunkká fogadjuk, avagy — ha a szükség úgy hozza — tervszerű harcot folytathassunk ellene, érte. 5
