Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)

Mi a víz?

stb.) és ritka volt az olyan vízi malom, amelynek tározójában halat is tenyésztettek, vagy vizével öntöztek volna. Azóta sok költséggel megépített vízi létesítményeket már eleve több cél szolgálatába állították. (Pl. egy vízlépcső tározási, vízerő- hasznosítási, hajózási, vízkivételi, vízi sport és üdülési stb. célt is szolgál.)

A XIX. században ismerték fel először a szakemberek, hogy a víz kincs, nem korlátlan. Ezért a vízzel gazdálkodnunk kell. Az így kialakult „vízgazdálkodás” szóhasználat hamarabb vált általános érvényűvé, mint a fogalom tartalmának tisztázódása. A fogalom meghatározásától függetlenül a vízgazdálkodás alapvető célja: a víz Időben és Térben olyan elosztásban, olyan minőségben álljon a társadalom rendelkezésére, hogy optimális hatékonysággal járuljon hozzá a társadalom anyagi és kulturális jólétének emeléséhez.

A felszíni és a felszín alatti vizek rendjébe való céltudatos emberi beavatkozás mindinkább arra törekszik, hogy a vízzel való helyes gazdálkodás lehetőségeit és feltételeit megteremtse. E bonyolult tevékenység összehangolása az emberiség mind égetőbb gondja.

32