Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
- Az érintett felek ugyanolyan arányban részesüljenek a vízfolyás által biztosított gazdasági előnyökből, mint amilyen mértékben részt vesznek annak kártétele elleni védekezésben. Az összehasonlításnak többféle alapja lehet (ártér nagyság, kiépített védővonal hossz stb.). Ennek a szemléletnek az érvényesítése érdekében nem lenne helyes a teljes folyó hossz arányában a vízkészletet megosztani, ezért Kertai Ede szerint az a terület, amelyen a vízfolyás ered, igényt tarthat a vízfolyás kisvizeinek meghatározott hányadára (keletkezési hányad), majd a fennmaradó részt (átvezetési hányad) a lejjebb fekvő területek között a töltésezett folyóhossz arányában osztjuk meg. (Első módszer).- A vízkészletek megosztása során szem előtt tartják, hogy a viz melyik területen, milyen mértékben hasznosul illetőleg milyen a már kiépített hasznosítási lehetőségek vannak (Második módszer). A fenti elvek alapján dr. Kovács György a vízkészletek megosztási arányának megállapításához az alábbi következtetéseket vonja le:- A vízkészlet megosztásának teljes, összefüggő vízrendszerre kell kiterjedni,- Csak a mederben hagyandó (élővízzel) vízzel csökkentett vízmennyiségeket szabad megosztani.- Szoros gazdasági kapcsolatu területek között a megosztás arányát a hasznosítás, illetve a már kiépített vízhasználat figyelembevételével célszerű meghatározni.- Ahol mennyiségileg a mezőgazdasági vízhasználat a döntő, ott az öntözés gazdaságossága és hasznosulási foka szabja meg a szétosztás arányát. A Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása során a vízkészletek megosztásának feladata is felmerült. A megoldásra a javaslatot 1962-ben a VIZI- TERV (12.924/2 Munkaszám) dolgozott ki. A tanulmány nemcsak a több országot érintő vízgyűjtőkre, hanem egy országhatáron belül is alkalmazható vízkészlet megosztási elveket foglalja össze. A megosztás alapjául a mederben hagyandó vízkészlet levonása után fennmaradó részt választja. A VIZITERV által kidolgozott tanulmány megosztási alapelvei azonosak Kertai Ede és Kovács György által rögzítettekkel. A hasznosulás fokának mérőszámaként a 200 m (Orsz.) szint alatt elhelyezkedő területek arányát vették. A keletkezési hányadnak a kisvizek 50 %-át javasolták figyelembe venni. A keletkezési és átvezetési hányad alapján történő vízkészlet szétosztás mellett a VIZITERV (14. 477 munkaszám) 1965. évi tanulmánya még az ariditási tényezőt is figyelembe veszi (Harmadik módszer) azaz 113
