Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
1967. évi kötetében jelentek meg. Az újabb értékek egységes alkalmazását az OVH 772/1968. számú intézkedésével rendelte el. A vízkivételek hatására növekvő mértékben módosulnak a vízkészlet idősorok és igy azok tulajdonképpen a mindenkori konkrét vízmérleget reprezentálják. Az utóbbi években rögzített napi vízállás adatokból a vízkészletek, csak megfelelő módszerekkel átértékelve lehet felhasználni. A központilag Üzemelt vízállás mércék száma 1945-ben 142 db, 1970- ben 270 db, ugyanakkor a vízügyi igazgatóságok 0, illetve 487 db vízmércén végeztek illetve végeznek rendszeres adatgyűjtést. A felszíni vizek vízminőségi adatainak rendszeres gyűjtése mintegy 10 évre nyúlik vissza. A vízminőségi viszonyok évenkénti jellemzésére a Vizkészletgazdálkodási Évkönyvben kerül sor. Korszerű feldolgozást adott az OVH. Vizkészletgazdálkodási Központ 1969-ben közre, amikor megjelent az "Aalapadatok a vizmi- nőséggazdálkodáshoz: Felszíni vizek, 1967-1968. " és a "Felszíni vizek 1968. ” c. kiadvány. A felszín alatti vizek megfigyelése nehezebb mint a felszíni vizeké. A szükséges adatok gyűjtése többrétübb és nehezebben vált szervezetté, valamint általánossá. A felszínalatti vizekre irányuló adatgyűjtésre első alkalommal a sóbányászattal kapcsolatban került sor még a múlt században-. Ennek keretében a csapadék és a vízbetörések között próbáltak összefüggést kimutatni gyakorlati céllal. A talajvizek megfigyelése 1921-től néhány éven keresztül a Duna-Tisza közén a futóhomok megkötésére irányuló fásítási munkálatokkal kapcsolatban indult meg. További fejlődést - és az intézményes talajmegfigyelés kezdetét - jelentette a Róhringer Sándor által telepitett mintegy 100 kutból álló, ugyancsak a Duna-Tisza közén kiépített talajvizmegfigyelő hálózat. Ezt a hálózatot később a Vízrajzi Intézet vette át a Műegyetemtől, majd 1952-ben történt alapításakor a VITUKI gondozásába került. Az országos talajvizmegfigyelő hálózatnak jelenleg mintegy 1700 állandó megfigyelési pontja van. Mintegy 1000-re tehető azoknak a megfigyelőkutaknak a száma, amelyeket nem az általános vizháztartási megfigyelések céljaira telepítettek. Ezeket az adott probléma megoldása után felszámolták, de az 5-10 éves megfigyelési adatsoruk rendelkezésre áll. A talajvizek minőségének feldolgozását 1959-ben a VITUKI a "IV. Minőségi számbavétel, Felszín alatti vizek" és a VIKÖZ 1971-ben "Alapadatok a vizminőséggazdálkodáshoz, Felszin alatti vizek 1967-1968. " c. kiadványában adta közre. A karsztvizek - ezen belül a források - megfigyelése 1830-ban indult, amikor Molnár János a budapesti melegvizü forrásokon végzett rövid ideig tartó megfigyeléseket. A források további megfigyelésében jelentős munkát végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke dr. Papp Ferenc vezetésével, amelynek keretében változó gyakorisággal végeztek méréseket az ország jelentősebb forrásain mindaddig, mig a VITUKI át nem 86
