Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
II. Domokos Miklós: Vízkészletgazdálkodási rendszervizsgálatok
függvény is ismert, akkor a vizpőtlő -rendszer különböző j kiépítéseitől várható tiszta népgazdasági eredményt a (7) H(T) = M('ff) -R(T) függvény méri (5-5. ábra). A vizpótlő -rendszer optimális kiépítési mértéke az a amelynél a H( ff ) függvénynek maximuma van, vagyis amelyre opt a érték, (8) m0 d i (9) d ^ feltételek egyszerre teljesülnek. 2. 2 Példa Az előző alpontban vázolt módszer alkalmazását példán mutatjuk be. A példa alapadatai valódiak. A szemléletesség fokozása és a lényeg kidomboritása érdekében azonban bizonyos egyszerűsítéseket alkalmaztunk, pl. nem említettük, hogy kisebb mérvii felszini vízhiány esetén mód van kutakból való részleges vizbeszerzésre, vagy a technológia módosítására. A vizkészletgazdálkodási rendszer egy hidrológiailag kellőképpen ismert vízfolyásból és egy tervezett hőerőműből áll, amely a vízfolyás meghatározott szelvényéből vehet ki Uzemvizet. A vízfolyás vizének minősége az év minden szakaszában megfelel a hőerőmű igényeinek. Előre látható volt viszont, hogy - bár a vízfolyás természetes évi középvizhozama jelentősen meghaladja a hőerőmű évi átlagos vízigényét - a vízhozamok természetes időbeli eloszlása nem teszi lehetővé, hogy a hőerőmű kiegyensúlyozottan üzemelhessen. Ezért megvizsgálták a vízhozamok időbeli eloszlásának tározással való szabályozási lehetőségét. Azt találták, hogy ez legcélszerűbben a vízfolyás völgyében a tervezett vízkivétel szelvénye alatt létesített völgyzárógáttal valósítható meg; a hőerőmű a völgyzárógát mögötti tározótérből veszi majd a vizét. A tározó igy egyúttal hütőtóként is haszno.sitható. A vizkészletgazdálkodási számításokhoz való alapadatszolgáltatásként elkészítették e tározó tervtanulmányát, amelyben különböző kiépítési fokozatokra megállapították ill. megbecsülték a tározó építésére közvetlenül fordítandó és a kapcsolatos járulékos költségeket, továbbá a tározó várható 63
