Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
II. Domokos Miklós: Vízkészletgazdálkodási rendszervizsgálatok
2. Vízkészletgazdálkodási rendszer méretezése vízkészlet-eloszlásfüggvények alapján (Csermák statisztikai modellje) 2. 1 A módszer leirása Az alábbi, nagymértékű absztrakciókon alapuló elméleti modell alapja egy vízhasználat, amely vízigényét egy vízfolyás adott szelvényében lévő vízkivételből elégíti ki. Egyetlen vízhasználat helyett elvileg egy meghatározott terület - vízgazdálkodási egység - vízhasználatainak (sőt akár részben már meglévő és részben még csak tervezett vízhasználatainak) együtteséről ill. rendszeréről is beszélhetnénk. Feltesszük azonban, hogy ez a vízhasználat-rendszer vizsgálatunk céljára egyetlen (fiktiv) eredő vízhasználattal helyettesíthető. További részletezés nélkül megemlítjük, hogy ilyen eredő vízhasználat elméleti előállítása eléggé egynemű - pl. hasonló vízigény-jelleggörbéjü - vízhasználatok (pl. egy vízgazdálkodási egység több öntözőtelepe) esetében nyilvánvalóan viszonylag jő közelítéssel gyakorlatilag is megvalósítható; különböző jellegű (pl. mezőgazdasági és ipari) vízhasználatok esetében viszont gyakorlati nehézségekbe ütközik. Hasonlóképpen nem zárjuk ki elvileg azt az esetet sem, amikor (eredő) vízhasználatunk nem egy, hanem egyidejűleg több vízfolyásból elégíti ki a vízigényét. Ilyenkor viszont a több vízfolyást helyettesíthetjük egy eredő vízfolyással, amelynek vizsgálatunk szempontjából fontos egyetlen jellegzetessége, ti. vizhozamidősora, azonos a valóságos vízfolyások ilyen jellegzetességének eredőjével, vagyis a vízfolyások egyidejű vízhozamai összegének időfüggvényével. A vízhasználat, ha rendeltetésszerűen termel, hasznot hajt a népgazdaságnak. Ha valamilyen okból - pl. azért, mert a rendelkezésre álló vízkészletből a vízigénye csak részben elégíthető ki, vagyis vízhiány van - korlátoznia kell a termelését, az ebből eredő termeléskiesés a népgazdaságnak veszteséget okoz. Válasszuk vizsgálatunk T fő-időegységéül az évet (T = év), egyrészt bizonyos fontos hidrológiai jelenségek, másrészt a vízhasználatok vízigény- jelleggörbéinek általában éves periodicitása miatt. Bontsuk X-t olyan részidőszakokra, hogy egy adott nagyságú vízhiány okozta termelésbeli veszteség mértéke gyakorlatilag csak attól függjön, hogy a vízhiány melyik részidőszakban jelentkezik, de attól már pe függjön, hogy azon belül mikor lép fel. Válasszuk ki az ilyen felosztások közül azt, amelyik a legkevesebb részre osztja az évet és jelöljük az e felosztás szerinti i-edik részidőszak hosszát At.-vei. — ------------------- i 55
