Botár Imre - Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - Hol kezdessék meg a szabályozás?

A réveken pedig „úgy lehetne segíteni, ha a kötél egy szerkezet által, mint a Q alatt mellékelt rajzban látható, oly magasra emeltetnék hogy alatta a hajók nagy vízálláskor is elúszhassanak . . ." (31—32. p.). Vásárhelyi idézett leírása azért is értékes, mert hű képet ad a Tiszán uralkodó akkori állapotokról. „Hol kezdessék meg a szabályozás?" Az „összefoglalás" előtt felveti a kérdést: „hol kezdessék meg a szabályozás?" Válasza szerint a munkálatokat, a gyakorlati lehetőségeknek megfelelően, a gazdasági és műszaki szempontok együttes mérlegelése alapján, akár több folyószakaszon (öblözetben) egyszerre is meg lehet indítani. Sőt, ami az átvágásokat illeti, még egy öblözeten belül sem kell mereven ragaszkodni ahhoz az elvhez, „miszerint az átvágások alulról felfelé létesítessenek". (19. p.) Ezek ésszerű sorrendjét is az elérhető legnagyobb gazdasági és műszaki eredmény határozza meg. Éppen ezért az átvágásokat illetően egy optimális, vagyis a legkisebb ráfordítással elérhető legnagyobb gazdasági és műszaki eredmény elve alapján kialakított sorrendet ajánl. Egyedül a töltések esetében nem lehet eltérni attól az alapelvtől, hogy azok építését, öblözetenként a kiinduló pontot képező magasparttól lefelé haladva kell végezni. (.32. p.). Természetes, hogy miként a tisztán elméleti műszaki megfontolások érvényesítésével szemben a gyakorlati műszaki-gazdasági szempontokat kellett előnyben részesíteni, úgy módosult ez a még mindig racionális elképzelés a megvalósítás során a szervezési lehetőségekkel számoló kompromisszummá: a munkálatokat — a Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottságának tervezett koordináló és ellenőrző tevékenysége, erőfeszítései ellenére is — csak ott, akkor és úgy lehetett megkezdeni, ahol, amikor és ahogy az érdekelt birtokosok ehhez hozzájárultak. A felmerülő nehézségeket, véleményünk szerint, jól érzékelteti az ősi ártérről készített kimutatás. Ez ugyanis nemcsak a feladat páratlan méreteiről tanúskodik, hogy ti. ilyen hatalmas területek ármentesítésének feladata a vízépítés történetében — legalábbis Európában — nem merült fel, hanem azt is megmutatja, hogy ebben a munkában elsősorban a kezdeményező felső-tiszai nagybirtokosok voltak érdekelve. Tehát már a munka megkezdése is eleve ezek kívánságainak teljesítésétől függött (10. p.). Az árterület, megyék szerint, felülről lefelé haladó sorrendben, a következőképpen oszlott meg : Ugocsa Bereg 289 258 456 950 105 133 313 435 426 775 46 097 41 451 82 846 magyar hold* Szatmár Ung Zemplén Szabolcs Borsod Hajdú városok * 1 magyar hold = 1200 négyszögöl = 0,4316 ha.