Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Összefoglalás és a további perspektívák. A Tisza-völgy jelene és jövője

A Tisza-völgy kérdései az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben Az említett tanulmányokban részben nyilvánosságra hozott előkészítő munka alapján került sor az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben a Tiszavölgy folyószabályozási, ármentesítési-árvízvédelmi feladatainak meghatározására is.

88 A keretterv a Tisza-völgy ármentesítésének és folyószabályozásának fejlesztését az egyes vízgazdálkodási egységek, illetve öblözetek (és folyószakaszok) egységes vízrendezése keretében irányozza elő. A Felső-Tisza két legfelső öblözetében (a számos—ecsedi-lápi és a beregi öblözetben) az 1947/48. évi árvíz után a töltések magasítását és erősítését már elvégezték, ezért a fejlesztés itt a fakadóvizes, talajtörésre hajlamos altalajra épített töltések erősítésére és a durvább töltésvonalozási hibák kijavítására szorítkozik. A kisvarsány—benki öblözetben a töltések erősítése, a felsőszabolcs— nyíri, valamint a bodrogközi öblözetben a talajtörés veszélyeinek csökkentése és néhány kisebb töltésáthelyezés a feladat. Ugyanezek a teendők merülnek fel a Tisza Tokaj alatti középső szakaszának öblözeteiben is, ahol az altalaj alkalmatlansága mellett egyes szakaszokon a töltések méretei sem kielégítőek, s o korábban védettnek tekintett magaspartok sem nyújtanak kellő biztonságot. Egyes öblözeteket bekötő, ill. keresztgátakkal kell megosztani, s a fakadóvizes szakaszokon szorítógátakat építeni. Az Alsó-Tisza legveszélyeztetetteb három öblözetében be kell fejezni a már 1932. évi árvíz után tervezett töltésmagasításokat és erősítéseket és több helyen szorítógát építésére is szükség van. Bár az 1950-es évek után az 1960-as évek árvizei is elsősorban a Dunavölgyi árvédelem fejlesztését sürgették, ezzel párhuzamosan megkezdődött a tiszai ármentesítés és árvízvédelmi rendszer fejlesztése is, ami jelentős mértékben hozzájárult az 1970. évi nagy Tisza-völgyi árvíz kivédéséhez. A Tisza kereken 600 km hosszú magyar szakaszán a folyószabályozási feladatok sorában végre az árvízi mederszabályozás kérdései kerültek előtérbe: az előírt hullámtéri szabad sávok kialakítása és 16 ponton — már -a partomlás által is veszélyeztetett — töltésszakaszok áthelyezése. A mederszabályozás keretében a terv 8 — lényegében az. újabb évtizedek folyamán kialakult — kedvezőtlen kanyar átmetszését, a hagyományos partvédőművek folyamatos kiépítését, valamint a már meglevő ilyen műveknek a II. Tiszai (Kiskörei) Vízlépcső duzzasztási szintjének megfelelő felmagasítását irányozta elő. A hajózás érdekeit is szolgáló kisvízszabályozást a terv előírásainak — és Iványi korábbi javaslatainak — megfelelően a Tiszapalkonya—Tiszafüred közti szakaszon kezdték meg, hogy az építőanyagok olcsó vízi szállítását már a kiskörei vízlépcső építéséhez biztosítani lehessen.