Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

A Tisza-szabályozás ügye a két háború között (1920—1944)

akadályozni, ill. az árvízveszély csökkentését elérni, — mégpedig a legveszélyezettebb szegedi Tisza-szakasz érdekében. Javaslatát a Vízrajzi Osztály azon mérési adataira alapozta, melyek szerint — főleg a Felső- és KözépTisza medrének általános és fokozódó mélyülése elsősorban a szűk töltésközű szakaszokon — vagyis a meder fejlődését segítő keskeny és szabályos hullámtér esetében — mutatható ki. Erdős — Kvassay felfogását követve — nem az árvízi maximumok tárolásában nélkülözhetetlen hullámtereket kívánta csökkenteni, hanem csupán a leggyakoribb közepes árvizek számára akart •— az ún. nyári gátak egységes rendszerré való kiépítésével (egy ,,e!ső védvonallal") — ideális vonatkozású árvízi medret létrehozni, amitől a meder további mélyülését és ezzel együtt az árvízszint csökkenését várta. (A legalábbis tanulmányozásra érdemes javaslattal — a társulati és állami teherviseléssel kapcsolatos és korábban ismertetett ellentétek miatt — még csak nem is foglalkoztak.) Tellyesniczky János valamivel későbbi tanulmánya a tiszai árvizek történeti elemzésével igyekezett az 1919. évi árvíz tanulságait elmélyíteni és az azt követő, sok tekintetben indokolatlan pesszimizmust eloszlatni. Kimutatja, hogy a tiszai árhullámok tetőző hozama — a vízállásokkal ellentétben! — a hullámtér állandósulása óta lényegében nem változott, és jelentős változástól a továbbiakban sem kell tartani. Ha ugyanis az 1888. évi — és a szabályozás kezdete óta legnagyobb elöntésekkel kísért — árvíz gátak között vo16. ábra. A Tisza árvize Szegednél 1932-ben