Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk - A 20 éves vízi-beruházási program végrehajtása és a Tisza-szabályozás eredményei 1918-ig

12. ábra. Eredményes árvízvédekezés a Tisza szegedi szakaszán 1895-ben Röszkénél — a mai Holt-Tisza mentén (Fénykép a Vízügyi Múzeum Archívumában) Míg az 1880. évi miniszteri jelentés kénytelen volt megállapítani, hogy ezen a téren ,,még nagyon kevés történt", — az 1891. évi előterjesztés már a „nyíltvízi" levezetés (hortobágy—berettyói, nyírvízi, szárazéri stb.) eredményei mellett fokozatos visszatartásra és zsilipes, majd szivattyútelepes rendszerre alapított belvízlevezetések első sikeres példáiról is beszámolhatott. (Sajfok, Berezel, Porgány-Kistiszta stb.)

50 A történeti hűség kedvéért nem hallgathatjuk el, hogy az ármentesítés munkájával birkózó társulatok számára szinte „váratlan" — de mindenesetre: nem várt méretű — feladatként merült fel a mentesített területen jelentkező belvizek levezetésének ,,új" problémája. A síkvidéki területek vízrendezésének — pl. a mocsárkiszárítások és lecsapolások folytatásának, az öntözés előkészítésének — szükségessége a gazdasági élet fejlődésével természetesen mindenképpen jelentkezett volna, az árvédelmi töltések megépülésével azonban ez, a gátak mögött, a mentett oldalon felgyülemlő „belvizek" levezetésének sajátos feladataként merült fel. A mentesített mélyártereken összegyűlő és lefolyásukban a töltések által akadályozott belvizek elleni védekezés a századfordulóra az ármentesítéssel egyenrangú és súlyú feladattá vált. (A síkvidéki területek — jóval átfogóbb jellegű — vízrendezését sokszor még ma is ezzel — a meghatározott történeti és földrajzi körülmények között felmerült— feladattal azonosítják.)