Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk
szabályozási munkálatok hatását tudományos módszerekkel felmérje, ili. megvizsgálja, s olyan adatokat szolgáltasson, amelyek alapján a munka folytatásáról — feladatairól, módszereiről, ütemezéséről stb. — dönteni lehet. 43 Bár a Tisza-szabályozás eredményeinek felmérése ekkorra még nem fejeződhetett be, a gyűjtött adatok máris fontos támpontokat nyújtottak a tervezéshez. A Vízállások c. kiadvány első négy kötete az összes hazai folyók 1876—1889 között észlelt vízállásait közölte, az 5. kötet pedig a Tiszán és mellékfolyóin 1889—1891 között észlelt adatokat ismertette. Ezt a kiadványt követte a folyók esésére és a meder állapotára vonatkozó adatok közreadása. A Tisza és mellékfolyói mentén az első magasságméréseket Huszár Mátyás által vezetett Körös-felmérés, majd •— a Tisza-szabályozás előkészítésére szervezett s Lányi Sámuel vezetésével működő — Tisza-felmérési Intézet úttörő munkája során végezték. A kisvízszintel 1842-ben rögzítették, s ezt nevezték el utóbb ,,Vásárhelyi-féle kisvízszint"-nek. A Vízrajzi Osztály fél évszázaddal később — 1890—1892-ben — a Tisza mentén 2341 km hosszúságban végzett országos magasságmérése iényegében az elődök úttörő munkájának korszerű megismétlése volt. Ennek pontossága azonban már meghaladta az addigi legjobb katonai magasságméréseket is, sőt e tekintetben Európa nevezetesebb magasságmérései között a második helyet foglalta el, amennyiben mindjárt a legtökéletesebb holland mérések után következett. A mérés során a VO elhelyezett és beépített összesen 193 kő-fixpontot, 141 vas-, illetőleg bronz-táblát, vagyis összesen 334 fixpontot. A Tisza folyó keresztszelvényeit 1891—92-ben vették fel, mégpedig Tiszaújlaktól Titelig összesen 978 keresztszelvényt, melyek közül 300-at állandó kövekkel jelöltek meg (VO-kövek). Ugyanakkor felvették a Tisza és két partjának hossz-szelvényét is 1506 km hosszban. A folyó hidrológiai viszonyainak megismeréséhez és figyelemmel kíséréséhez nélkülözhetetlen adatok harmadik csoportját a vízsebességmérések és az abból számított (másodpercenkénti) víztömegmérések képeztek. A VO a Tiszán és mellékfolyóin 1887-től 1892 végéig 29 keresztszelvényben összesen 677 közvetlen vízmennyiség meghatározást végzett. 44 (E méréseket a munka során bevezetett új módszerek és felismert hidrometriai törvényszerűségek miatt a hidrometria-történet is számon tartja.) Közvetlenül szolgálta az árvízvédekezés érdekeit a Vízrajzi Osztály 1887ben megszervezett és rövid néhány év alatt mintaszerűen kifejlesztett árvízjelző szolgálata. Rövid idő alatt az egész országban kiépített hálózata ma is nélkülözhetetlen alapja az árvízvédelem munkájának. (Megemlítendő, hogy a Tisza és mellékfolyói — elsősorban a Bodrog — szabályozásának folytatólagos munkálatait és a Ferenc-csatorna torkolatának áthelyezését tárgyaló 1894:111. tc. rendelkezéseit — a következő, 1895:XLVI 11. tc. a hazai folyószabályozások általános fejlesztési tervének keretébe illesztette és ennek megfelelően némileg módosította, illetve csökkentette.) A munkaterv végrehajtását a Földmívelésügyi Minisztérium 1905. évi jelentése és a további munkálatokra vonatkozó előterjesztése ismertette. 45 A jelentés szerint ,,a Tisza-szabályozás folytatására elsősorban megoldandó feladat" teljesítését: „az átvágások lehető rövid idő alatt anyamederré való fejlesztését" — a terv rugalmas, a körülmények változását tekintetbe vevő kezelésével lényegében már 1904-re sikerült biztosítani. (31. p.) Az átvágások fejlesztésére előirányzott összeget — a te r v teljesítése ellenére — nem kellett teljes egészében felhasználni, hanem annak terhére más mederrendezési, hullámtér rendezési munkákat is végezhettek. „Az átvágások bővítése címén előirányzott 23 584 247 K 28 f-rel 20 f megtakarítás éretett el, amely eredmény... a munkálatoknál, különcsen a házi kezelésben teljesített
