Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A Tisza-szabályozás ügye a kiegyezés után (1867—1879) - A Tiszavölgyi Társulat újjászervezése

A pénzügyi albizottság még 1876-ban a pénzügyminiszterhez fordult kölcsön ügyében, a központi választmány pedig 1877 februárjában ugyanezért a kormányelnököt kereste meg. A választ azonban csak 1877 novemberében adta meg Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter. Megnyugtatta a társulatot, hogy a maga részéről is kiküldött egy bizottságot Hieronymi Károly államtitkár vezetésével — annak megvizsgálására, hogy hogyan lehetne biztosítani a szükséges pénz megszerzését ,,a megrongált védművek helyreállítására s a szabályozási munkák végleges befejezésére . . ,"

67 Több mint másfél év telt el tehát az „utolsó figyelmeztetés" — az 1876-os árvíz — óta, s a szükséges gyors segítség helyett a kormány csak újabb bizottság felállításáig jutott. A munka sürgős megkezdése helyett — újabb tanácskozás következett. Pedig közben — 1877 tavaszán — ismét nagy Tisza-árvíz pusztított, mely a Maros korábban nem ismert méretű árhullámával találkozva, elsősorban a Tisza—Maros-szögében vált katasztrofálissá: a gátakat elsöpörve, egész Újszegedet romba döntötte. Ennek hatására alakították meg az érdekeltek az „Alsótiszavölgyi Társulatot" (1877. július 8.), amely azután beolvadt az — — 1878 elején — újjászervezett Tiszavölgyi Társulatba. Ekkorra készült el ugyanis az alapszabály végleges szövege, amelyet az 1878. január 20—21-i nagygyűlés elfogadott, és kimondta a társulat megalakulását. Ez pedig előfeltétele volt annak, hogy a kért államkölcsönre legalább előleget vehessenek fel a legszükségesebb munkálatok megkezdéséhez . . .

68 A kataszteri bizottság is teljesítette feladatát az árterek osztályozása és az adóvisszatérítés dolgában. Csak a pénzügyi bizottság nem tudott eredményt elérni a legfontosabb kérdésben: a kölcsönök megszerzése terén... 1877-ben és 1878-ban egymást követték az újjászerveződő társulatnak a közvélemény felrázását és a (kormánytámogatás megnyerését célzó megmozdulásai, gyűlései és emlékiratai. Mindezek, és különösen a Tiszavölgyi Társulat újjáalakulásának ténye, Széchenyi elgondolásainak, vízügyi politikájának feltámasztását ígérték. A valóságban azonban nem egészen ez történt. A jóváhagyott alapszabályok 1. §-a értelmében ugyanis az egyes társulatok az 1871 : XXXIX. tc. és az 1874 : XI. tc. által biztosított hatáskörük épségben tartása mellett szövetkeztek. Vagyis nem rendelték alá magukat a központi választmánynak, amelynek így nem lehetett kellő befolyása a szabályozási munkálatok vezetésére. Az újjászervezett társulat tehát nem volt azonos Széchenyi Tiszavölgyi Társulatával: a műszakilag indokolt erős és egységes szervezet helyett — a liberalizálódó kor szellemének megfelelően — csupán egy laza, gazdasági-érdekvédelmi jellegű „társulat-szövetség" jött létre. A mozgalom nem érte el igazi célját, mert nem volt senki, aki az intézkedésekért a felelősséget vállalta volna.

69 A kormány az 1876. és 77. évi árvizek hatására is alig fokozta az átvágások fejlesztését. Erre kellőképpen igazán csak a szegedi katasztrófa után került sor. 1876—1878-ban három év alatt mindössze 1 200 000 Ft-ot fordítottak erre a célra — az 1879-es árvíz után pedig 1879—1880-ban két év