Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A szabályozási munkálatok megkezdése (1846—1848) - Széchenyi Tisza-szabályozási programja

öncsalás, vagy tájékozatlanság lenne. A műszaki kérdéseket illetően különösen a kivétele­zés problémáira figyelmeztet: ,, . . . a legtöbb az alkalmazástúl függ... a célszerű alkal­mazás a terv hiányos voltát is helyre ütheti ..." „ ... ez mindenek előtt szükségessé teszi, hogy a főtervező, mennyire csak íehet fővégrehajtó is legyen" — vagyis a teljes felelős­ségét viselje. Annái is inkább, mert „olyféle nagyszerű tervet, mint a mely a Tisza völgyének rendezését vonná maga után, előlegezve, s minden részletben bevégezve senki a világon ki nem állíthat. . . egyedül mind azon számtalan körülmények ügyes használásában érheti el ki-fej lését, melyek a dolgok természete szerint inkább csak a munka alatt, mint papíroson munka előtt szoktak tűnni fel . . ." (Ezért kívánta a kivitelezést is a tervező Vásárhelyire bízni — és ezért volt pótclhatalan veszteség Vásárhelyi halála . . .) Ilyen elgondolások alapján az alábbiakban fogalmazta meg a munka közvetlen feltételeit: „1 ször Kimerítő mérnöki terv. 2 szor Lehető legnagyobb egység ezen tervnek alkalmazá­sában; és e szerint 3 szor egy parancsoló és számos szófogadó, 4 szer kész cassa, 5 ször Mindig éber és szorosan egybehangzó felvigyázat a véghezvitt munkák jó karbani tartá­sára." (E kérdések és alapelvek tárgyalására a későbbiekben még vissza kell térnünk.) A ,,kész kassza", a folyamatos munkához nélkülözhetetlen folyamatos tőkebiztosítás jelentőségének hangsúlyozása arról tanúskodik, hogy Szé­chenyi jól ismerte a korábbi vízimunkálatok kudarcainak okát és tanulságait. Mint az idézett vázlat mutatja, Széchenyi nem szorítkozik a közvetlen mű­szaki és gazdasági feltételek ismertetésére. A legmélyebb gyökerekig hatoló elemzésből: a hitel, áruforgalom, o birtokviszonyok és a művelődési szín­vonallal kölcsönhatásban növekvő fogyasztási igények kérdéskomplexumá­nak tárgyalásából a feudalizmus felszámolásának szükségessége, a polgári fejlődés perspektívája bontakozik ki: „ . . . oly roppant munka sikeres véghezvitelére, mint a Tisza völgyének rendezése és kertté varázsolása volna, az egész magyar alkotmányi vázolatnak kitisztítása, az egyetemes nem­zetre kiterjesztése, és nemiekben tökéletes újjáalakítása szükséges..." Széchenyi — bár világosan látta, hogy a munka sikere rendkívül sok —­és részben még később kialakítandó — tényezőn múlott, nemcsak lehetsé­gesnek, hanem egyenesen szükségesnek tartotta a viszonylag kedvező hely­zet kihasználását és a munka mielőbbi megkezdését — a törvényhozás lassú és nehézkes intézkedéseinek bevárása nélkül. Egyrészt azért, mert tudta, hogy az újszerű feladat megoldása érdekében csak már megfelelő gyakorlati ta­pasztalatok alapján lehet kellően előkészített és megalapozott törvényeket hozni (40—42. p.) másrészt pedig mert — mint mondotta — elmaradott vi­szonyaink közepette jóvátehetetlen mulasztás lenne további, behozhatatlan, időt veszíteni . . . Az egységes rendezés központi irányításához és tervszerű végrehajtá­sához nélkülözhetetlen egységes Tiszavölgyí Társulatot Széchenyi az érintett területek adottságainak és ezzel együtt érdekeinek és feladatainak kisebb­nagyobb eltérései miatt, szoros társulat-szövetség formájában kívánta létre­hozni. Az egyes társulatokat pedig a megyei közigazgatási határoktól függet­len természetföldrajzi, illetve műszaki adottságok alapján akarta megszer­vezni: szakértői javaslat alapján nyolc nagyobb egység, ún. ,.vízszerkezet" vagyis medence és öblözet-csoport tekintetbevéíelével, ami egyúttal egy cél­szerűen differenciált állami vízügyi igazgatási (felügyeleti) szervezetnek (a ké-

Next

/
Thumbnails
Contents