Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A szabályozási munkálatok megkezdése (1846—1848) - Széchenyi Tisza-szabályozási programja

öncsalás, vagy tájékozatlanság lenne. A műszaki kérdéseket illetően különösen a kivételezés problémáira figyelmeztet: ,, . . . a legtöbb az alkalmazástúl függ... a célszerű alkalmazás a terv hiányos voltát is helyre ütheti ..." „ ... ez mindenek előtt szükségessé teszi, hogy a főtervező, mennyire csak íehet fővégrehajtó is legyen" — vagyis a teljes felelősségét viselje. Annái is inkább, mert „olyféle nagyszerű tervet, mint a mely a Tisza völgyének rendezését vonná maga után, előlegezve, s minden részletben bevégezve senki a világon ki nem állíthat. . . egyedül mind azon számtalan körülmények ügyes használásában érheti el ki-fej lését, melyek a dolgok természete szerint inkább csak a munka alatt, mint papíroson munka előtt szoktak tűnni fel . . ." (Ezért kívánta a kivitelezést is a tervező Vásárhelyire bízni — és ezért volt pótclhatalan veszteség Vásárhelyi halála . . .) Ilyen elgondolások alapján az alábbiakban fogalmazta meg a munka közvetlen feltételeit: „1 ször Kimerítő mérnöki terv. 2 szor Lehető legnagyobb egység ezen tervnek alkalmazásában; és e szerint 3 szor egy parancsoló és számos szófogadó, 4 szer kész cassa, 5 ször Mindig éber és szorosan egybehangzó felvigyázat a véghezvitt munkák jó karbani tartására." (E kérdések és alapelvek tárgyalására a későbbiekben még vissza kell térnünk.) A ,,kész kassza", a folyamatos munkához nélkülözhetetlen folyamatos tőkebiztosítás jelentőségének hangsúlyozása arról tanúskodik, hogy Széchenyi jól ismerte a korábbi vízimunkálatok kudarcainak okát és tanulságait. Mint az idézett vázlat mutatja, Széchenyi nem szorítkozik a közvetlen műszaki és gazdasági feltételek ismertetésére. A legmélyebb gyökerekig hatoló elemzésből: a hitel, áruforgalom, o birtokviszonyok és a művelődési színvonallal kölcsönhatásban növekvő fogyasztási igények kérdéskomplexumának tárgyalásából a feudalizmus felszámolásának szükségessége, a polgári fejlődés perspektívája bontakozik ki: „ . . . oly roppant munka sikeres véghezvitelére, mint a Tisza völgyének rendezése és kertté varázsolása volna, az egész magyar alkotmányi vázolatnak kitisztítása, az egyetemes nemzetre kiterjesztése, és nemiekben tökéletes újjáalakítása szükséges..." Széchenyi — bár világosan látta, hogy a munka sikere rendkívül sok —és részben még később kialakítandó — tényezőn múlott, nemcsak lehetségesnek, hanem egyenesen szükségesnek tartotta a viszonylag kedvező helyzet kihasználását és a munka mielőbbi megkezdését — a törvényhozás lassú és nehézkes intézkedéseinek bevárása nélkül. Egyrészt azért, mert tudta, hogy az újszerű feladat megoldása érdekében csak már megfelelő gyakorlati tapasztalatok alapján lehet kellően előkészített és megalapozott törvényeket hozni (40—42. p.) másrészt pedig mert — mint mondotta — elmaradott viszonyaink közepette jóvátehetetlen mulasztás lenne további, behozhatatlan, időt veszíteni . . . Az egységes rendezés központi irányításához és tervszerű végrehajtásához nélkülözhetetlen egységes Tiszavölgyí Társulatot Széchenyi az érintett területek adottságainak és ezzel együtt érdekeinek és feladatainak kisebbnagyobb eltérései miatt, szoros társulat-szövetség formájában kívánta létrehozni. Az egyes társulatokat pedig a megyei közigazgatási határoktól független természetföldrajzi, illetve műszaki adottságok alapján akarta megszervezni: szakértői javaslat alapján nyolc nagyobb egység, ún. ,.vízszerkezet" vagyis medence és öblözet-csoport tekintetbevéíelével, ami egyúttal egy célszerűen differenciált állami vízügyi igazgatási (felügyeleti) szervezetnek (a ké-