Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Dr. Laszlóffy Woldemár: A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozási munkák küszöbén - A tiszai ártér
folytatódott. Ez ismét összefüggött a Fekete-Körös és a Kettős-Körös jobb partjáig terjedő Kis-Sárrétte!, de átnyúlt a Fekete- és Fehér-Körös közére, sőt ez utóbbi bal partjára is. Az egész vidéket rengeteg — és többszörösen mocsarakba fulladó — tekervényes ér hálózta be, s a vizenyős területek a Berettyó, az Ér és a három Körös völgyén kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a hegyek lábáig nyúltak fel. A Tisza mentén, a Sajó beömlésén alul a Tiszafürednél jobbra kiágazó Kis-Tiszával körülzárt sziget volt nagyobb vízjárta terület, amely a Csincse, a Kánya, a Laskó és az Eger síkságára is kiterjedt. A bal parton a Kunhegyestől északra elterülő lapos, amelyet korábban rendszeresen látogattak a Tisza árvizei, a Mirhó-fok elzárása óta már csak belvizektől szenvedett. A Kakatéren át azonban összeköttetésben állott a Sárréttel. Átellenben a Zagyva alsó szakasza és a Tisza közötti zug volt tekervényes erekkel sűrűn behálózott vizenyős terület, míg a Zagyvatorkolaton alul Tószeg nevével is elárulja környékének vízállapotát. A Nagy-Körös — a mai Hármas-Körös — és a Tisza egyesülésénél a két folyó közös árterülete nem volt nagy. De már az innen Szentes érintésével délfelé Mindszentig húzódó Kurca és a Tisza közti szigetet mocsár borította. A Hármas-Körösből Szarvasnál kilépő vizek a Fekete-réten át a Veker és a Kórógy-ér közvetítésével jutottak a Kurcába. Mint valamennyi mellékfolyó torkolatánál, a Marosénál is hatalmas mocsár terpeszkedett Makótól Hódmezővásárhelyig és Szegedig, középpontjában a Hód-tóval. A Maros bal partján Fonlak és Nagycsanád közt kilépő fattyúágak az Arankában egyesültek, amely a Mokrintól a Tiszáig lehúzódó nagyobb mocsarat táplálta. Lejjebb, Zenta és a torkolat közt is — helyenként 6—-7 km szélességben — mindkét oldalon vizes rétek és mocsarak kísérték a Tisza medrét. A Tiszát Titelnél elérő Bega torkolati szakasza már a Duna árterületébe tartozik, Temesváron felüli kiöntései pedig már a Tisza-szabályozás kezdete idején, árapasztó csatornán át, a Temesbe jutottak. A tiszai ártér A tiszai árterek nagyságáról csak a Lányi Sámuel vezetésével 1833—40 közt készült részletes felvétel adott teljes és döbbenetes képet. Az Építési Igazgatóság 1838 körül készült, községenként és megyénként részletezett kimutatása szerint 6 a Tisza völgyében állandóan vízzel borított terület 221 000 ha volt. A legnagyobb árvizek idején elöntött terület 1 192 700 hektárra rúgott és 854 község határára terjedt ki. E számok azonban nem tartalmazzák a Körös— Berettyó rendszer árterének adatait, amelyekről Huszár Mátyásnak, az 1818—23 közt végzett Körös-felvétel vezetőjének, 1824-ből származó jelentése tájékoztat. 7 Eszerint a vízrendszer árterülete 771 000 ha volt, amiből 256 000 ha-t borítottak az állandó jellegű mocsarak és lápok. Adatainkat összegezve a 6. Fodor F.: Magyar vízimémököknek a Tisza-völgyében a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei. Bp. 1957. (Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára. Műszaki tudománytörténeti kadványok, 8. sz.) 160. p. 7. Uo., 230. p.
