Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)

1. A folyószabályozás célja és módjai

Bz utóbbit beleb tóművel rögzítették a folyó partjához.

Ha a ezabályozáai vonal metszette egy mellékág ki- vagy betorkolláeát, mederelzáró gáttal zárták ki a mellékágat a kievizek szállításából. A hosszú mellékágakat még mel- lékágelzáráaokkal /gáttal/ osztották részekre, hogy elejét vegyék magasabb vízálláskor kialakuló erősebb áramlásoknak /2. ábra/.

Az elvégzett szabályozások hatására a közepes vízhozamok levonulása már zavartalan volt. Egyes folyóknál, pl. a Tisza esetében a meder beágyazódott, állandósult.

A Duna felső ezakaszán a hordaléklerakódás tovább tartott. Általános jelenségként megmaradt a kievizek levonulásának a bizonytalansága. Tartós kisvizek során maradó vagy végleges mederelfajulások keletkeztek. Ezért a szabályozási módszereket felülvizsgálták, kialakult a kisvízi folyószabályozás.

A korábbi szabályozási tapasztalatok alapján a folyó kieebb vízhozamára és vizálláeára újabb mederti- pust alakítottak ki. Bz már változó szelvényű volt ugyan, de a korábbival azonos szélességű. A széleeeég a folyó hossza mentén is állandó volt. A kialakított szelvény a 3* ábrán látható.

Az igy kialakított meder azonban nem felelt meg a folyók természetének. Pár évtized tapasztalatai alapján a mederszelvényeket újra áttervezték. Ezúttal már szűkítették is a medert. A szűkítés azonban a kanyarulat tetőpontján jóval nagyobb volt, mint az inflexióban. A folyó szélességének a változásait figyelték és a mesterséges szakaszokon ugyanolyan szélességváltozáoi ritmust igyekeztek kialakítani, mint a természetes állapotában egészségesnek talált részeken. Ezt a keresztmetszetet a 4/a ábrán láthatjuk. A változó szélességhez természe27