Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
1. A folyószabályozás célja és módjai
levezetéséből. A mellékágat a medertől a mederelzárás müve választja el. A mellékágat azonban ezenkívül több heljen mellékágelzáró müvei vágj keresztgáttal több rész re kell osztani, bőgj különböző vizszintekkel kialakuló bögék tegjék lehetővé a hordalékkal való minél gjoreabb feltöltődést. A mellékágelzárás a további foljószabáljozáenak ugjanoljan előfeltétele, mint a kanjarok átvágása. Elvégzése azonban rendkívül költséges. Különösen a már lezárt mederben épülő keresztgátak megközelítése nehéz. Ezért általában - a nagjbodaki mellékágeorozat kivételével - megelégedtek a szabáljozási vonalba épített meder- elzárásokkal. Ez az olcsóbb megoldás, párosulva a rajtuk hagjott hordalék-kieresztő kapuknak a főmederben hagjott vizet csökkentő hatásával, a várt eredménjeknek csak égj részét hozta meg. A kanjarok átvágása és a mellékágak elzárása végül is az egjséges meder kialakulását eredménjezte rövidebb foljóhoeszal, megnövekedett eséesel és a főmederben koncentrálódó kisvizi hozamokkal. Ez az eredménj tette lehetővé a további foljószabáljozási beavatkozásokat. A foljóezabáljozás során a foljók vonalazásának a megállapításával a meder állandósításáról is gondoskodni kellett. Meg kellett teremteni az egyensúlyt a vízhozam, esés, meder anyaga és geometriai méretei között. Bár a tiszai és a dunai szabáljozási munkák kezdetén Pargue törvénjei és Girardon gjakorlata még nem voltak ismeretesek, sőt a korábbi szakaszokban még nem is léteztek, nagj gondot fordítottak a foljó vonalazáeában a kanjar Ívhosszára, az inflexiók távolságára vágj a húrhosszra és a kanjarok ivének a magasságára. A foljók vonalazásai általában megfelelnek még ma is és csak 24
