Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)

1. A folyószabályozás célja és módjai

meanderek alakulnak ki éa szakadnak át, tehát a meder állandóan változik. Magyarországon általában Ilyen a- gyagokba vágják medrüket a nagyobb folyók és viszonylag ritka a keményebb mederanyag, amely agyag- és homokpadok formájában gátolja a folyóágy természetes alakulását .

14» Magyarországi folyószabályozási módszerek fejlődése

A vonalazás optimálist megközelítő kialakítása a XVIII. ée XIX. században mederátvágásokkal folyt és elvétve még ma is előfordul ez a szabályozási módszer. A mederátvágásokról fennmaradt feljegyzések alapján néhány adatot a teljesség igénye nélkül tudunk itt idézni. Eszerint a Dunán 1820-21-ben 4 átvágás készült 6 500 m hosszban, amely 40 km-rel rövidítette meg a folyó hosz- ezát. Fájsz és Ordas között két nagy átvágás készült 1841-ben és 1846-52. között készült a Siótorok feletti átvágás. Zawadowszki szerint 1832-ben Paks és Kiekőezeg között további 11 helyen tették rövidebbé a folyót. Ösz- szesen 32 átvágás 472 km-ről 417 km-re csökkentette a magyar Duna hosszát.

A Tiszán Tiszaujlak-Titel közötti folyószakaszon 1846-tól 1872-ig összesen 107 átvágást végeztek, amelyeknek 130 km volt az összes hossza és a Tisza ezáltal 560 km-rel, 45%-kal rövidült meg. A munkálatok eredményeként 61 esetben az új meder elég gySrsan vagy kielégítően fejlődött, 46 átvágásnál viszont kiegészítő kotrásokra volt szükség.

A Körösöknek az 1 004 km-es hosszát 45%-kal csökkentették 248 kanyar vonalvezetésének a megváltoztatásával.

A Duna mellékfolyói közül a Dráván és Rábán foly22