Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)

3. Folyószabályozási művek építési techhológiái - 3.3 Rőzseművek építési technológiái

A felsorolt műveletek gyakorlatilag teljesen megegyeznek az eddig tárgyaltakkal. Sarkantyú azonban nem készül kizárólagosan rőzseanyagból, hanem általában kővel, hordalékanyaggal kombináltan - pl. jászolgátszerü- en - vegyesmüként. Alkalmazását erősen korlátozza a kialakuló vizsabesség és a folyó jégjárása.

Vegyes szelvényű müvek esetén a terméskő rétegek a gát súlyát növelik. Jógjárásnak és hullámverésnek kitett sarkantyúknál a koronát is nagyobb méretű.terméskövekből alakítják ki, igy tartósabb lesz a mű. Ilyen vegyes anyagú sarkantyút látunk a 28. ábrán, amely a Dráván épült.

Ha a keresztirányú mű bekötőmü vagy mederelzáró keresztgát, az épités a sarkantyúéhoz hasonlóan készül. Bekötőmüvet szervesen bele kell kötni a vezetőműbe és a parti bekötést az elzárásoknál is ugyanúgy kell elkészíteni, mint a sarkantyúknál. Keresztgátnál az építést a két parti bekötéssel kell kezdeni és rétegenként,.két oldalról közép felé haladva kell megépíteni a müvet.

334. Rőzseburkolatok építése

A rozsé mint burkolóanyag igen régen használatos. Könnyen kezelhető, rugalmas építőanyag. Állandóan viz alatt lévő részeken tartós is. A vízjárásnak váltakozva kitett területeken a fűz, éger vagy nyárfarőzse viszonylag gyorsan tönkremegy. Ezért ezeken a helyeken élő rőzseburkolatot készítenek. Holt, száraz rőzséből rövid ideig működő burkolatok készíthetők.

A burkolat mindig csatlakozik valamilyen műhöz, lábazati kőszóráshoz, rőzsehengerhez vagy rőzsekolbász- hoz.

183