Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)

3. Folyószabályozási művek építési techhológiái - 3.3 Rőzseművek építési technológiái

A kitűzés az előző módszernél elmondottak értelemszerű alkalmazásából áll. Annyival egyszerűbb a helyzet abban az esetben, ha a mű parthoz csatlakozik, hogy a teljes mezőnek a parti csatlakozási pontjait elég kitűzni, mert a további pontokat a rőzeepokróc tervezett szélessége egyértelműen meghatározza.

A felvonulás a szociális berendezéseken kivül a rőzsedepóniát és a kolbászkötés helyének a berendezését jelenti. Ugyancsak a felvonulás során kell összeállítani a pokróckötő munkatutajt.

Ennek a kiviteli módszernek előnye, hogy kevesebb parti berendezést igényel.

A rőzsekolbászok készitése az előbbi esettel azonosan történik. A vezérkolbász hossza megegyezik a rőzse pokróc tervezett szélességének és a parti bekötés hosz- szának /kb. 2 m/ az összegével. A merevitő kolbászok a könnyű kezelhetőség miatt kb. 4 m husszúak és tetszés szerint toldhatók. A vezérkolbász átmérője 30 cm, a merevitő kolbászoké 15-20 cm.

A vezérkolbászt elkészülte után be kell állitani a szerelőtutajra. A szerelőtutaj olyan hosszú, amilyen széles pokrócot kell készíteni. Ennél a pokróckészitési módnál a tutajt a partra merőlegesen kell rögzíteni rész ben a parthoz, részben hosszú köteles horgonnyal lehorgonyozni. A tutaj uszótestekre épített zsinórpad, amelye a pokróc kötését végzik. A kötést végző munkásokon kivül a kévéket hordók közlekedéséről is gondoskodni kell. E- zért a tutaj szélessége legalább 5 m legyen. A vezérkol bászt a tutajnak ahhoz a széléhez közelebb kell tenni, amelyik irányban a pokróc le fog lógni a tutajról a viz- be. A vezérkolbász viz felőli végét le kell horgonyozni. A másik végét a parton az előzőkben már említett féezek- 168 -