Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
3. Folyószabályozási művek építési techhológiái - 3.2 Terméskőből készült művek építési technológiái
A Tiszán és a kisebb folyókon a kőhelyetteeitő a- nyagoknak nagyon fontos szerepük van és egyre nagyobb lesz a kőellátás nehézségei miatt. A komplex gépesitési program két részének, a bányászatnak és a szállításnak az áttekintése után a kőbe épitést vesszük szemügyre, A korábbiakban már ismertettük a folyószabályozási kivitelezési munkák előkészítését. Szó volt a felvonuláskor szambaveendő eszközökről is. Ezúttal az egyes szabályozási mü-tipusok építésével kapcsolatban mutatjuk be a mai gépesített épitést és a már emlitett műszaki fejlesztési feladati célprogram előirányzatait. A hatvanas években megindult vizépitésfejlődés a legnagyobb változást a folyószabályozási munkahelyeken okozta. Először csak a tragacsolás maradt el akkor, amikor az úszó gőzdaru megjelent a Dunán. A kb. 1,0 n? űrtartalma edénybe kézzel rakták be a dolgozók a követ. A daru ezt felemelte és egy segédcsörlő segítségével a vízbe borította a tartalmát. A részleges gépesítés eredményeképpen a követ nem kellett 1 m-nél magasabbra emelni és elmaradt a tragacsolás. Lényegesen megnőtt a termelékenység, azonban a daru elég alacsony kihasználása mellett, 8 fő kellett az edények töltéséhez. Két edényt váltogatva emelgetett a daru, 4-4 fő rakta mindegyiket. A gép képes volt forgás közben is Uriteni. Ezért fenékszórás és réteges kőmüépitésre is használni lehetett. A fejlődés következő foka az volt, amikor kiselejtezett uszályra ráhelyeztek egy földmunkában már alkalmatlan járószerkezetü kötélraechanikás forgófelsővázas kotrót egyezeirü markoló szerelékkel. Ez az 56. ábrán látható berendezés tudott uszályból követ kirakni, de az eredeti feladata a feleslegessé vált kőmüvek felszedése volt, az 57« ábrán látható elrendezésben. A markoló- 126 -
