Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 3. Az építés gépesítése

rényt, a hidraulika-szivattyúkat és a munkahengereket. A gépek üzembehelyezését és támasztását a hidraulikus szerelvények segítségével oldják meg, a szerszámok munka közbeni mozgatása és meghajtása mechanikusan, csörlők utján történik. A munkaeszközök a markoló, sziklatörő kalapács, furócső, betonozó edény.

A furócső kettősfalú, furókoronával ellátott cső, melyet hidraulikusan mozgatott pofákkal jobbra-balra forgatnak munka közben. A törmeléket markolóval emelik ki, melyet ha nem is ejtenek a csőben, ezért nagy sebességgel mozgatják mind a két irányban. A törmelékkel teli markoló felfelé haladva egy ütközővel találkozik, amelyet megütve a markoló kinyilik és a felhozott anyag a csúszdába ömlik. A betonozás a furócsőbe vezetett betonozócső segítségével történik. A fél m^ befogadóképességű betonozótartályt megtöltése után csörlő segítségével lefelé engedik a cső aljára, ahol ütközésre kinyilik és a beton a helyére kerül. A beton elhelyezése után a furó- csövet visszahúzzák. Mind a fúró-, mind a betonozócsövek 2-,

4 és 6 m-es darabokból toldhatók.

A berendezés meghajtó motorja 120 LE-s hathengeres, négyütemű Dieselmotor. Teljes súlya 36 Mp, tartozékaival együtt 50 Mp. Fúrási sebessége homokban elméletileg 5,0 m/óra Gyakorlati sebessége 3,5 m/óra. A betonozás óránként 2,0 - 2,5 m csőhossz. A furócső keresztmetszete nem szükségszerűen kör, hanem lehet négyszög is. Természetesen ilyen keresztmetszet esetén nem lehet forgatni a furócsövet. A kör és a négy- szögkeresztmetszetü furócsövek segítségével igen változatos cölöp metszetek érhetők el, pl. H, I, vagy T szelvények.

Az ötvenes évek elején Olaszországban gyors egymásutánban jelentek meg a szabadalmak, amelyek nem cölöpszerü, hanem fal alakú rések nyitására és bebetonozására adtak eljárásokat. Az első szabadalmi kérelmet Veder adta be 1952. végén. Ennek lényege, hogy furóiszap védelme alatt valamilyen kotrókanállal, kaparóval, vagy kőtörő kalapáccsal lázitjuk a talajt, majd a törmeléket a furóiszap kihordja. Ez a technológia a gyakorlat során úgy módosult, hogy a furóiszap védelme alatt a kotró kanala termeli ki a törmeléket. Az iszap csak a rés támasztását végzi. Ebből az ötletből fejlődött ki az olasz TITANIA eljárás, amely csuszósineken mozgó hatalmas szerkezetet használ 30-40 m mélységig való réselés céljára.

A berendezés egy réselő toronyból és egy betonozó állványból áll.

A réselő torony csörlők segítségével hidraulikus, vagy elektrohidraulikus markolófejet juttat a résfal aljára. Az ott felülről vezérelve elvégzi a markolást, majd a csörlő a felszínre emeli és a markoló a terhét egy csúszdára üriti.

Az elkészült résbe a betonozó állványról kontraktor cső segítségével jut a beton igen szigorú technológiai előírásoknak megfelelő módon.

A nagyméretű berendezések nehézkessége és a fürge, de mégis robusztus felépítésű hidraulikus kotrók megjelenése lehetővé tette a nehéz alvázak elkerülését és gyorsan mozgó,

98