Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása
/. RÉSZ A VÍZÉPÍTÉS IPAROSÍTÁSA (Bognár Győző) BEVEZETÉS Gyorsan gazdagodó népgazdaságunkban az utóbbi 25-30 évben az átlagosnál is gyorsabban fejlődött a vizgazdálkodás. Elért eredményeivel lehetővé teszi a társadalom további, ma- gasabbszintü gazdálkodását, hozzájárul az életszinvonal emelkedéséhez, hatékonyabbá teszi a termelést. Ma már szinte hihetetlen az alig százhúsz évvel ezelőtti vita a Tisza szabályozásának a szükségességéről. A vizek kártételei elleni védekezés és a vizek hasznosítása a velük járó gazdasági áldozataival együtt elismerten szükséges, és jól szervezett társadalmunk nem nélkülözheti azokat a feltételeket, amelyeket a vizgazdálkodás természetes környezetünk alakításával nyújt működéséhez. Népgazdaságunkon belül elkülönített, sajátos eszközökkel folyó tevékenység lett a vizgazdálkodás, amely a természetben előforduló viz és a vele szemben jelentkező társadalmi igények között lévő térbeli és időbeli eltérések kiegyenlítésére törekvő műszaki, igazgatási, jogi és gazdasági tevékenység. Egyre magasabb színvonalon oldja meg feladatait, egyre nagyobb eredményeket ér el, egyre nagyobb és hatékonyabb eszközöket használ fel céljainak elérése érdekében. Szinte természetes, hogy nagy folyóinkon az árvizek katasztrófák nélkül folynak le, a korábbiaknál lényegesen kisebb kárt okozva. Pedig a védett területeken soha nem voltak akkora értékek, mint napjainkban. Az árvizek az eddiginél magasabb vizszinttel tetőznek, ami ugyancsak a vízrendezés, folyószabályozás és az erózióvédelem következménye. A hatalmas területeket elboritó belvizek, ha meg is jelennek, rövidebb ideig gátolják a mezőgazdasági munkát. Közel félmillió hektáron mesterséges eső pótolja a gyakran elmaradó csapadékot. Már nemcsak nagyobb városaink, hanem falvaink lakosainak is egyre nagyobb része a lakásában jut hozzá a szükséges vizhez. A valamikor nehéz testi munkával járó vizbeszerzés alaposan megkönnyebbedett, természetes, hogy a lakossági vízellátás mértékének a növekedésével párhuzamosan hallatlan sebességgel ugrik fel a fogyasztás mennyisége. A latens vízigények, melyek csak azért nem jelentkeztek, mert a kielégítésük a- ránytalanul nagy erőfeszítéssel járt, most minden gátlás nélkül alakulnak át fogyasztássá, sok esetben váratlan vízhiányokat okozva. Az ország iparosodásával eddig egyáltalán nem létező szükségletek keletkeznek, melyeket csak a vizbázis megnövelésével lehet biztonsággal kielégíteni. 5
