Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 4. Válogatás az építési technológiákból

érzékelni tudjuk. A vizkezelőmüvek kivitelezési színvonala szintén emelkedett, hiszen a korábbi fejezetekben tárgyalt betontechnológiái újdonságokat mind megtaláljuk a közmüvek műtárgyainak a kivitelezésén.

Ismeretes, hogy a vezetékek két nagy csoportra oszthatók, a nyomó- és gravitációs vezetékekre. Klasszikus értelemben ez a felosztás mindjárt a vízellátási és a szennyvízelvezetési hálózatokat is jellemezte. Ma már ez nem egészen igy van. Igaz, a gravitációs ivóvízvezetékek hányada viszonylag kicsiny, de van. Budapest vízellátásában a nagyátmérőjű távvezetékek többségükben ilyenek. A szennyvízelvezetésben az átemelőket egyre gyakrabban követik nyomócsövek. Az elvezetésnek ez a módja kétségtelenül állandó üzemelési költséget igényel, mégis gazdaságos lehet, mert ezáltal el lehet kerülni a sokszor csak nagy nehézségek árán épithető mélyvezetésű csatornákat.

A nyomócsövek anyaga lehet acélcső, gömbgrafitos öntöttvascső, másképpen duktil-cső, azbeszt-cement cső, feszitett betoncső és a különböző műanyagokból készített cső. A vezeték anyaga természetesen hatással van a kivitelezés technológiájára. A nyomóvezetékek épitése általában egyszerűbb, mint a gravitációs vezetékeké, mert ezek követhetik a talaj felszínének a változásait. Ezért a mélységük az éghajlati körülmények által meghatározott fagyhatárral azonos. A vezetékek fektetésének technológiáját a hidraulikus kotrók elterjedése és a munkahelyek kisgépesitése javította meg. A hidraulikus kotrók gyors manőverezési készsége és a mechanikus kotrókhoz viszonyított lényegesen nagyobb termelékenysége tette lehetővé a vezetéképitések felgyorsulását és az emberi munka részarányának a csökkenését. A munkafolyamatok lényeges változáson nem mentek át a hagyományos fektetési technológiákhoz képest, csak a műveleteket emberek helyett egyre inkább gépek végz ik.

A korszerű vízellátó rendszerek nagy. távolságok, vagy nagy magasságok legyőzésére készülnek, mikor a csőben szállított folyadék nyomása meghaladja a 10-15 atmoszférát. Ez esetben a vezetéket acélból kell épiteni. Az acélcsöveknél nagy gondot kell fordítani a korrózióvédelemre. A korrózió- védelem lehet aktiv, vagy passziv. Aktiv korrózióvédelemnél a korróziós jelenségeket előidéző elektrolitikus folyamatokat kell megakadályozni, vagy az irányukat megváltoztatni, úgy, hogy a cső anyagából ne szakítson le ionokat az esetleges áramlás. Különösen nagy az elektrolitikus korrózió veszélye iparosodott területeken, ahol a talajban levő kóbor áramok erősitik ezt a természetes folyamatot. Az aktiv korrózióvédelem egyik elterjedt változata a katódvédelem. Ennek lényege, hogy a csövet környező talaj elektromos potenciálját a cső potenciáljánál magasabb értéken tartják, tehát abból nem tud áram kilépni és nem is vihet magával ionokat.

A pssziv korrózióvédelem lényege, hogy a védett anyagot hermetikusan elzárja a környezetétől, vagyis elejét veszi mind a kémiai, mind az elektromos kontaktusoknak. Ez a szige190