Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 3. Az építés gépesítése
tóberendezés hidraulikus működtetésű. Egy bilinccsal kapcsolódik az <J> 1000 mm körüli furócsőhöz és az ábrán látható mozdulatokkal jobbra-balra forgatja azt. A furócső egy ideig a saját súlyának a hatása alatt süllyed, majd, ha az már nem elegendő, az ábra jobb szélén látható ellensulyserleget megtöltik kaviccsal, hogy a forgatott csőre ható súlyával növelje a behatolást. Ez az ellensulyserleg a fúrás befejezése után felhasználható a szürőkavicsnak a kútba való töltésére. Az igy készült kuttal lehet vizet nyerni, használható víznyelő aknaként és kútalapként is. A viznyerés céljából fúrt kutak igen sokfélék lehetnek. Mélységük a néhány m-nél nem mélyebb aknás kutaktól 3000 m-ig terjedhet. A magyar vízgazdálkodásban maximálisan 2000 m-ig fúrnak le. Az ilyen mély kutakból termálvizet lehet nyerni. A leggyakoribb mélység azonban a néhány száz, maximum ezer m. A 40. ábra egy vontatható alvázra szerelt berendezést mutat be, melynek a gazdaságos mélysége 250 m körül van. Az alvázon megtalálható az erőgép, a 12 m magas fúrótorony a támasztó és tartó hidraulika hengerekkel, a forgatóasztal és a furói- szap szivattyúja. A berendezés neve K 6. tipusu vontatható furóberendezés, melyet a Vízkutató és Fúró Vállalat készített, rekonstrukciós programja keretében. Előnye olcsósága mellett az üzembiztonsága és a rendkívüli mobilitása. Felállítása néhány óra alatt megtörténik. Leghosszabb művelet a furóiszap medencének a készítése. Átálláskor leszerelése csak a torony döntését igényli, mert az ráfekszik az alvázra szállítás közben. A keringés iránya fordított, vagyis a furócsö- vön keresztül távozik a törmelék. Még könnyebben telepíthető és átállítható berendezés az R-200 tipusu gépkocsira szerelt változat. Mélysége 200 m körül van. Szintén a VIKUV műhelyében készült. Gazdaságosságát fokozza, hogy a gépkocsi motorja egyben erőforrása a furóbe- rendezésnek is. Az alvázon ezúttal is helyet kap minden fúráshoz szükséges gép a 41. ábrán látható elrendezésben. A bemutatott példákhoz teljesen hasonló az 500 m-es és a 800 m-es változat is. A korszerű mélyépítés fegyvertárában egyre nagyobb teret kap az injektálás. Szerepe több célú lehet. Leggyakoribb esetben, a talaj vizzáróságát növelik a beinjektált anyaggal, máskor a talaj szilárdságát kell megnövelni. Az injektálás az utolsó ötven év gyakorlatából nem hiányzott, de műszaki színvonala csak kisebb teljesítményt tett lehetővé. Leggyakoribb erőátviteli mód a sűrített levegő volt, később egyre terjedtek a membránszivattyus megoldások. A 42. ábrán látható vázlat a két módot egyesitő svájci gyártmányú Hany-féle TMP tipusu injektálógépet mutatja be. A berendezés csőalvázon nyugvó membránszivattyuból áll. A membrán gumiból van, amelyet a gép két felének az összekapcsolásakor megfeszítettek. A gép bal oldalán van a membránt mozgató, sűrített levegővel hajtott dugattyú, jobb oldalán a szivattyutér, amely hol szívó, hol nyomó helyzetben van a dugattyú állásától függően. A szivattyú előtt van C-vel jelzett 111
