Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek

1.1.3—1. ábra. A hordalékmozgató erő és a súrlódás viszonya, Mavis nyomán

Az átlagos hordalékmozgató erő mindig a vízfolyás egy teljes keresztszelvényére vonatkozik. A vízfolyásoknál, különösen folyóknál, mivel a vízmélység nagymértékben változó, a hidraulikus sugár szerepe a fontosabb. Éppen ezért az átlagos hordalékmozgató erő kifejezése a Du fioys-féle kifejezéssel ellentétben — különösen folyószabályozási feladatokban — előnyösen alkalmazható.

A hordalékmozgató erő és a súrlódás viszonyát általánosságban a következő példa mutatja. Legyen I. és II. (lásd az 1.1.3 —1.ábrát) két — csővezetékkel összekötött — víztartály, amelyen állandóan ugyanazt a vízhozamot áramoltatjuk keresztül. Az I. tartályhoz való vízhozzáfolyás azonos a II. tartályból történő vízelvezetéssel, úgyhogy a két edény közt az összekötő csővezeték súrlódási ellenállásának megfelelő nagyságú hv vízszinkülönbség állandósul. Legyen az összekötő cső keresztmetszeti területe F, a nedvesített kerület pedig (a cső belső kerülete) P. A hv nyomómagasság hatására kialakul a csőben mozgó víz sebessége, amely feltevésünk szerint az összekötő cső falain fellépő súrlódó ellenállások miatt nem képes növekedni. Ha y a víz fajsúlya, a gyorsító erő y hvF lesz. Jelöljük Tóval a csőfal területegységén ható súrlódó erőt. Mivel a vízmozgás nem gyorsul, az L hosszúságú csőben a súrlódó erők egyensúlyt tartanak a gyorsító erővel. Vagyis .

76

F/P azonban R hidraulikus sugárral egyenlő, és így az átlagos hordalékmozgató erő;