Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Harmadik rész. 3. Magyarországi hordalékvizsgálatok - 3.2 A magyar hordalékkutatások eredményei - 3.2.1. A mérési adatok feldolgozása. Módszertani kérdések

a legnagyobb makói vízállásokig való extrapolálása eredményezné. A maximális makói vízállás azonban semmiképpen sem következhet be alacsony tiszai vízállások esetén. Ezért a legnagyobb görgetett hordalékszállítást mindig csak bizonyos időszakra, a hozzátartozó makói és szegedi vízállások figyelembevételével lehet meghatározni. Az így meghatározott érték is sok esetben csak elméleti jelentó'ségű lenne, mivel a vízállások jellege (áradó vagy apadó) a 3.2.1 — 13. ábrán szereplő görbeseregnél nem jut kifejezésre. Már pedig a maximális görgetett hordalékszállítás szempontjából nyilvánvalóan az esés és ezzel kapcsolatban a vízsebesség értékének alakulása nem közömbös. Példaképpen megállapítottuk, hogy az 1931 — 40. évtizedben 1939-ben 290 — 299 cm közötti makói és 150 — 249 cm-es szegedi vízállás mellett 185 kp/s értékkel jelentkezett a legnagyobb görgetett hordalékszállítás. Ez az érték is túlságosan nagynak mondható. Éppen ezért az eddigiek alapján, Deszkre vonatkozóan a legnagyobb görgetett hordaléksúlyt illetően még közelítő értéket sem állapítottunk meg.

A hordalékszállítás átlagos értékét végeredményben a megbízhatónak tekinthető makói vízállásokkal való kapcsolatok alapján határoztuk meg.

Az átlagosan szállított görgetett hordaléksúlyt azonban a 6. pontban ismertetendő módszer szerint nyilván nem lehet meghatározni. Ebben az esetben a 10 év, összesen 3653 makói vízállását egyenként figyelembe véve az egyidejű szegedi vízállásnak megfelelő görbe szerinti GB értékeket kell figyelembe venni. A teljesség kedvéért ezt a rendkívül hosszadalmas számítást is elvégeztük. A számítások eredményeként azt kaptuk, hogy az átlagosan szállított görgetett hordaléksúly mindössze 0,9 kp/s, vagyis lényegesen kisebb, mintha akár a szegedi, akár a makói vízállásokra vonatkozó kapcsolatok segítségével, az általánosan elfogadott vízállásgyakoriságok alapján határoztuk volna meg.

5. Évszakok, valamint a vízállás jellege szerinti hordalékszállítás. Ha a hordalékszállítás és a vízállások kapcsolata különösen nagy szórást mutat, megkísérelhető a kapcsolatoknak az évszakok, valamint a vízállás jellege szerinti szétválasztása.

Jó példa erre a Tisza tiszabői szelvénye. A 3.2.1 — 14. ábrán a hordaléktöménységek és a vízállások, a 3.2.1 — 15. ábrán pedig a lebegtetett és görgetett hordaléksúlyoknak a tiszabői vízállásokkal való kapcsolatát tüntettük fel. Az ábrákon a szóródott pontok kiegyenlítését a teljes vonallal rajzolt összefüggés szerint meghatároztuk ugyan, ez azonban inkább csak a változás irányzatát, mint a tényleges összefüggést jellemzi. Feltételezhető, hogy ilyen laza kapcsolat nem pusztán a véletlen következménye, és ezért indokoltnak látszik a kapcsolatoknak az évszakok és a vízállások jellege szerinti szétválasztása.

Beható vizsgálatok alapján a kapcsolatokat legcélszerűbb a június közepétől október végéig terjedő nyári és a november 1-től június közepéig terjedő télinek nevezhető időszak szerint szétválasztani. Az így értelmezett nyári és téli időszakra a hordaléktöménységek és a vízállások összefüggését a 3.2.1 — 16., a lebegtetett és görgetett hordaléksúlyokra vonatkozóan pedig ugyanezeket az összefüggéseket a 3.2.1 — 17. és a 3.2.1 — 18. ábra mutatja. Bár a három ábrán a nyári és téli időszak szerinti kapcsolatoknál is, különösen a hordalék töménységek esetében jelen718