Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai
2.1.6—2. ábra. A víztározókban előforduló különböző lerakódások, Lane nyomán szenek le, úgyhogy közvetlenül a duzzasztómű fölött már általában a legfinomabb iszaprészeket találjuk. A 2.1.6—2. ábra vázlatosan mutatja a víztározók feltöltó'désének időbeli lefolyását (1, 2, 3 és 4 időpont). A duzzasztási határ közelében lerakódó durva hordalék deltát képezve fokozatosan halad előre. Ez az ún. „homloklerakódás” idővel mind közelebb és közelebb kerül a duzzasztóműhöz. A finom hordalék, rétegezett áramlás (density current) révén, a víztározó fenékmenti részén mozogva jut el a duzzasztóműig, ahol idővel fokozatosan emelkedő rétegezett lerakódást képez. A homloklerakódásnak, vagyis a durva hordalékból lerakódó deltának a duzzasztómű felé való előhaladását jól szemlélteti a 2.1.6—3. ábra. Az ábrán feltüntetett vázlat szerint a deltának az 1, 2 és 3 időpontban való előhaladása együtt jár a duzzasztási határ felfelé való eltolódásával és a duzzasztási határ környékén a vízszint fokozatos emelkedésével. A víztározók feliszapolódásánál gyakori jelenség az igen finom szemű hordalékkal telített víz rétegezett áramlása. 2.1.6—3. ábra. A durva hordalékból lerakódó „delta” előrehaladása a víztározókban, Harrison szerint 562
