Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai

raulikailag helytelen, mivel növekvő vízállásoknál — mint tudjuk — a vízhozamok is növekszenek. A 2.1.5 —1. táblázaton előforduló ilyen előjelváltozásoknál azonban figyelembe kell vennünk, hogy a lebegtetett és a görgetett hordaléksúlyok arányszámának változása a keresztszelvény legegyénibb sajátságait juttatja kifejezésre. A keresztszelvények sajátságai pedig — mint tudjuk — nemcsak a hordalékszállítást, hanem a vízállás és vízhozam kialakulását is nagymértékben befolyásolják. Azt is meg kell említenünk, hogy különösen a hatványkitevők kis értékeinél, a nem szabatos függvénykapcsolatokból származó elhanyagolások, esetleg mérési hibák is okozhatnak előjelváltozásokat.

Ami a hatványkitevők különbségének a folyóhossz mentén való nagyság és előjel szerinti változását illeti, nyilvánvaló, hogy ezek az egyes keresztszelvények egyéni sajátságai mellett a mellékfolyók hatását is visszatükrözik.

Ha ugyanannál a folyónál a lebegtetett és a görgetett hordaléksúlyok arányát a folyóhossz mentén kívánjuk összehasonlítani, nyilvánvaló, hogy a vízállások, a vízhozamok és a vízsebességek esetén át kell térnünk az azonos százalékos tartós- ságú értékekre. A sebességek segítségével ilyen összehasonlítás nehezen lenne elvégezhető. Éppen ezért az arányszám folyóhossz menti változásának vizsgálatát célszerűen csak az azonos százalékos tartósságú vízállások és vízhozamok alapján fogjuk elvégezni.

Kézenfekvő lenne, ha az azonos százalékos tartósságú vízállásokhoz és vízhozamokhoz tartozó arányszámokat a 2.1.5 —1. táblázatban feltüntetett szorzóállandók és hatványkitevők segítségével számítanánk ki. Néhány erre vonatkozó számítás azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy ennél az eljárásnál igen nagy eltérésekre, sőt sok esetben ellentmondásokra számíthatunk. Ennek megértése céljából figyelembe kell vennünk, hogy a hatványkitevős összefüggéseket grafikusan határoztuk meg és így a szorzóállandók értéke igen bizonytalan. Csupán a papiros 1 %-os torzulása már 10% körüli hibát jelenthet. Ez a körülmény a grafikus összefüggések használatát természetesen nem érinti, mert hiszen az összefüggéseknek a mérési tartományba eső részénél a szorzóállandók igen nagy eltérése is csak jelentéktelen irányeltérést okozhat. Példaképpen megemlítjük, hogy a különböző hibák összegeződése következtében Nagymarosnál az 50 %-os tartósságú vízhozamnak (mintegy 2250 m3/s) megfelelő GJGB viszony a szerkesztés útján kapott p és px értékekből számítva 17,7-nek, amíg a hordaléksúlyoknak a vízhozamokkal való kapcsolatát ábrázoló grafikonokból leolvasott Gs és GB értékekből számítva 269-nek adódik.

Az elmondottakat figyelembe véve, az azonos százalékos tartósságú vízállások és vízhozamok alapján kiadódó GJGB viszonyszámokat a grafikus összefüggésekről leolvasott értékek alapján vesszük számításba.

A 2.1.3 —1., a 2.1.3 —2., a 2.1.3—3. és a 2.1.3 —4., valamint a 2.1.4 —1., a 2.1. 4 — 2., a 2.1.4 —3. és a 2.1.4 —4. táblázatokban már feltüntettük a Duna, a Tisza, a Hernád és a Rába hordalékmérő állomásainál a 25, 50 és 75 %-os tartósságú vízállásokhoz és vízhozamokhoz tartozó görgetett és lebegtetett hordaléksúlyokat. Az említett táblázatokban szereplő értékek alapján a 2.1.5 —2. táblázatban a Dunára, a 2.1.5 —3. táblázatban a Tiszára, a 2.1.5—4. táblázatban a Hernádra és

551