Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.2 A hordalék és a mederanyag jellemzői
U.2—9. ábra. A víz fajsúlya, sűrűsége és viszkozitása a hőmérséklet függvényében Ha a hordalék fajsúlyát 2,65-tel állandónak vesszük, akkor víznél — mivel a sűrűségnek a hó'mérséklettel való változása elhanyagolható — a Stokes-törvényt az u)= 9,19 • 10-4 — [cm/s] (1.1.2-18) ú összefüggéssel fejezhetjük ki, ahol d-t [mm]-ben,/t-t pedig [ps/cm2] dimenzióban kell behelyettesíteni. Az abszolút viszkozitás együtthatójának, p-nek, a fajsúlynak, y-nak és a sűrűségnek, p-nak a hőmérséklet szerinti változását víznél az 1.1.2 —9. ábra mutatja. Minthogy 20 °C-u víznél p = 1,024 • 10_5[ps/cm2], igya SYokeí-törvény, ha d-t mm-ben helyettesítjük be, a w = 89,83 d2 [cm/s] (1.1.2-19) alakban is írható. A S/okes-törvénynek ezt a 20° C-u vízre vonatkozó alakját az 1.1.2—10. ábra tünteti fel (lásd a teljes és a szaggatott egyenes vonalat). Az 1.1.2—7. táblázatban összeállítottuk a víz különböző hőfoknál levő viszkozitásának (p,) a 20° C-u viszkozitással (p20) való viszonyszámait. 20° C-tól eleltérő hőmérsékletű vízben a Stokes-törvény érvényességén belüli szemnagyságok ülepedési sebességét úgy kapjuk meg, hogy az 1.1.2-10. ábrán d-nek megfelelően leolvassuk az ülepedési sebességet és azt osztjuk a viszkozitások arányával, vagyis W20 r / , cd, = [cm/s] 0, 0 20 55
