Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai

A hordaléktöménységnek és a lebegtetett hordaléksúlynak a középsebességekkel való kapcsolata Győrnél jelentó'sen eltér a többi állomásra vonatkozó összefüggéstől. Ennek oka nyilván, hogy a befogadó Duna hatására jelentősen megváltoznak a sebességviszonyok. Az a körülmény, hogy a vízhozamokkal való kapcsolat a győri állomásra vonatkozóan hasonló a többi mérőállomás összefüggéséhez, ismételten arra utal, hogy a lebegtetett hordalékszállítás folyóhossz szerinti változásának törvényszerűségeit a vízhozamokkal való kapcsolat alapján célszerű meg- állapitani.

A Duna, a Tisza, a Hernád és a Rába lebegtetett hordalékszállításának a folyóhossz szerinti változását tekintve, az alábbi eredményeket foglaljuk össze.

Azonos vízhozamnál, az egyes keresztszelvényeknél esetenként jelentkező azonos hordaléktöménységek és hordalék súlyok nem azt jelentik, mintha az egyes mérési keresztszelvényekben a folyó azonos állapotánál egyforma lenne a hordalékszállítás. A lebegtetett hordalékszállítás folyóhossz szerinti változását vizsgálva át kell térnünk az azonos tartósságú vízhozamokhoz tartozó hordaléktöménységekre és hordaléksúlyokra. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Dunán, például Quna- remeténél, 1500 m3/s-os vízhozam kisebb tartósságú, mint Bajanál. Különösen jelentős az eltérés a Tiszánk], amely lényegesen hevesebb vízjárású, mint a Duna. 500 m3/s vízhozam Záhonynál nyilvánvalóan lényegesen kisebb tartósságú, mint Szegednél. Ugyanaz a csapadékmennyiség, csapadékeloszlás, valamint az egyéb vízhozamot és hordaléktermelést befolyásoló tényezők összessége, ha Záhonynál például 25%-os tartósságú Q = 495 m3/s vízhozamot idéz elő, Szegednél már 1118 m3/s vízhozamot jelent, mert ez felel meg Szegednél a 25%-os tartósságú vízhozamnak.

Példaképpen a 2.1.4—1. táblázaton a Dunára, a 2.1.4 —2. táblázaton a Tiszára, a 2.1.4 —3. táblázaton a Hernádra, a 2.1.4 —4. táblázaton a Rábára vonatkozóan az összes mérőállomásnál feltüntettük a 25, 50 és 75 %-os tartósságú vízhozamoknak megfelelő hordaléktöménységeket és hordalék súlyokat. A teljesség kedvéért a három táblázatban a 25, 50 és 75 %-os tartósságú vízállások szerinti hordaléktöménységeket és hordaléksúlyokat is felsoroltuk. A vízhozamok és vízállások szerint meghatározott töménységek és hordaléksúlyok között nagyobb eltérések is mutatkoznak, ami az előzőekben a lebegtetett hordalékszállítás és a vízfolyás hidraulikai jellemzői közötti összefüggésekről mondottakat tekintve, nyilvánvaló is. Ezeket a különbségeket legcélszerűbben úgy küszöbölhetjük ki, hogy a vízállások és vízhozamok szerinti értékek középértékét képezzük. A 2.1.4—28. ábrán a Dunám, a 2.1.4 — 29. ábrán a Tiszám, a 2.1.4 — 30. ábrán a Hernádra, a 2.1. 4 — 31. ábrán pedig a Rábára vonatkozóan feltüntettük a 25, 50 és 75 %-os tartósságú vízhozamok és vízállások alapján meghatározott hordaléktöménységek, illetőleg lebegtetett hordaléksúlyok középértékének a folyóhossz szerinti változását. A Rába győri állomására az azonos tartósságú vízállások, illetőleg vízhozamok megállapítása a Duna visszaduzzasztása miatt nem lehetséges.

A 2.1.4 — 28. ábra szerint a Dunán az azonos tartósságú vízállásokhoz, illetőleg vízhozamokhoz tartozó hordaléktöménység lefelé haladva enyhén növekszik. A növekedés a lebegtetett hordaléksúlynál valamivel erőteljesebb. A hordalék534