Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.3 A lebegtetett hordalék - 1.3.3 A lebegtetett hordalékmozgás mérlegegyenletei
ségnyi megváltozása képvisel, másrészt olyan jellemzők, amelyek kiegyenlítődésre törekszenek. Más szóval: a kölcsönhatás során mindaddig energia áramlik egyik rendszerből a másikba, amíg a jellemzők értéke ki nem egyenlítődik. Ezeket a mennyiségeket feszültségeknek vagy potenciáloknak nevezhetjük. (Ilyen pl. p a mechanikai feszültség, ft a kémiai potenciál, U az elektrosztatikus feszültség.) Valamennyi kiegyenlítődésre törekvő, feszültségjellegű jellemző mennyiség közös tulajdonsága — szemben az extenzív mennyiségekkel —, hogy függetlenek a kiterjedéstől. Ha az egyensúlyban levő rendszert részekre daraboljuk, az egyes részekben ugyanaz lesz pl. T (hőmérséklet), — p (feszültség), p (kémiai potenciál) értéke, mint az egészben. Ez másként azt jelenti, hogy ezek a kiegyenlítődésre törekvő mennyiségek az extenzív mennyiségeknek homogén nulladrendű függvényei. Az ilyen jellegű fizikai mennyiségeket nevezzük intenzív mennyiségeknek. Intenzív mennyiség végtelen sokféle lehet. Intenzív pl. az E/V = e, a térfogat- egységre eső energia, vagy másként az energiasűrűség. Intenzív az m/V = p, a tömegsűrűség, az f-dik komponens c,- = w;/]Tw(- relatív töménysége is. Intenzív i lehet minden olyan mennyiség is, amely két extenzív hányadosaként állítható elő* Homogén nulladrendű kapcsolatuk könnyen belátható. A tömegsűrűségnél pl. a egyenlőség triviális. A T, p, iu esetében nem általában intenzív, hanem jellemző intenzív mennyiségekről van szó. A jellemző szó arra a szerepre utal, amelyet ezek a mennyiségek az egyes kölcsönhatások során betöltenek. Minden kölcsönhatásnál energiaáramlás lép fel. A jellemző intenzívek gradiense ennek irányát szabja meg. A jellemző intenzív mennyiségek mindig az energiának a jellemző extenzív szerinti parciális deriváltjával egyenlők. Minden egyes kölcsönhatáshoz tartozik tehát egy jellemző extenzív és egy jellemző intenzív mennyiség. A kölcsönhatás eredményeként létrejövő energiaváltozás arányos a jellemző extenzív mennyiség megváltozásával. Az arányossági tényező: a jellemző intenzív mennyiség. A jellemző intenzív mennyiségek kiegyenlítődési irányzata a kölcsönhatások során döntő szerepet játszik. Ha két rendszer között a szigetelést eltávolítjuk, az extenzív mennyiségek mindaddig áramlanak az egyik rendszerből a másikba, amíg a jellemző intenzív mennyiségek értéke ki nem egyenlítődik. Ezután a két rendszer egymással egyensúlyban lesz. Az egyensúly akkor, és csakis akkor következik be két egymással kapcsolatban levő rendszer között, ha a jellemző intenzív * Két extenzív hányadosaként definiáltuk az 1.3.2. fejezetben a hordaléktöménység és a fajsúly különböző jellemzőit is. 342
